Kék madár címmel nyílt meg múlt héten a Városi Színház előcsarnokában Kunhegyesi Ferenc kiskőrösi művész kiállítása. A családias hangulatú enteriőr megtelt érdeklődőkkel, a később érkezők pedig már nem is fértek be a megnyitóra. A nagy érdeklődéssel kísért kiállításmegnyitó alaphangulatát Tóth Viktor gitárjátéka adta meg, aki Eric Clapton – Change The World, azaz Változtasd meg a világot számát játszotta. Ezután Tamás Eszter művészettörténész, a tárlat rendezője köszöntötte a megjelenteket, majd az alkotóval történt első találkozását idézte, melyen már felvetődött egy kalocsai kiállítás gondolata.

– Huszonegy alkotás került most a falakra, jellemzően inkább portrék. Diego Rivera, Gauguin, Gulácsy, a mexikói festészet, a keleti filozófiák, a reneszánsz hagyományai inspirálják Feri festészetét, és nem utolsó sorban meg kell említenem a roma festészetet, hiszen a cigányság hagyományai, alakjai vissza-visszatérnek, megjelennek alkotásain – mondta el mintegy összegzésképpen Tamás Eszter.

Ezután Zsigmond Enikő, a Kalocsai Néplap főszerkesztője, a művész barátja nyitotta meg a kiállítást, aki az alkotó életéből, eddigi útjáról villantott fel történeteket. Hogy volt egy kiskőrösi kisfiú, aki úgy négy éves kora körül vette a kezébe az első, édesapjától kapott ceruzáit, és rajzolt velük önfeledten egész délután. Vagy a kisiskolásról, aki halálra volt rémülve az első iskolai napon, hogy mi is fog vele történni, hiszen mindenki ismeretlen volt számára. Nem járt óvodába, így már élete első közösségében kirekesztettnek érezte magát. Nem tudta, mi az a gyurma és mi az a perec, amit a gyurmából kellett volna formáznia. Így egy megoldást látott arra, hogy elérje, hogy elfogadják, ha fölvállal egy tréfamester, egy bohóc szerepet, egy mindig jókedvű, okos bohócét.

A tudásnak soha nem az iskolában megtanulható része érdekelte, mindig mestereket keresett. Aztán az élete része lett a tánc, kialakított egy egyedi táncstílust, mellyel bejárta Európát, Ázsiát. Majd a nyughatatlan, mindig újat kereső fiú újságírást tanul, gyerekeket tanít, rádiózik, filmezik, majd Magyarország egyik legjobb kortárs festője, Szentandrássy István tanítványául fogadja, és legtehetségesebb utódjának tartja.

– Itt kiállított képei is különleges fantáziavilágról árulkodnak, melyen keresztül megjelennek a gyerekkor, az eddig bejárt út, az eddigi élet történései: arcok és álarcok, a Kredenc meséje, a cigány Chaplin, a mindenkit megnevettető kisember figurája. Vagy a Kék madár. A kék madár alakja aztán más képein is megjelenik. A kék madár egy szimbólum, a boldogságé, ami talán azért lakozik madár alakban, hogy lássuk, úgy jó, ha csak lebeg, röpdös körülöttünk, ne akarjuk megfogni, ne akarjuk érinteni, mert elhalványul, köddé vész, hagyjuk csak, hogy jelen legyen életünkben, csak úgy, a közelünkben, valahol, érezhetően, de nem megfoghatóan.

Kunhegyesi Ferencről nekem leginkább egy mesehős jut eszembe, egy hős, aki hol kis kobold, hol óriás, aki átrepül az Üveghegyen, átússza az Óperenciás tengert... vagy ha kedve tartja, ki is issza. Mert képes rá. Ha máshogyan nem, hát a képein – mondta kis derültséget keltve a hallgatóságban Zsigmond Enikő. – Vagy eszembe jut róla például Márquez Száz év magányának Melchiadese, az öreg cigány alakja, aki a keleti bölcsek mindenféle csodájával ismerteti meg az eldugott falu, Macondo lakóit, elviszi nekik a jeget, a nagyítóüveget. És soha nem csapja be őket. Nem mondja, hogy a jég gyémánt, nem mondja, hogy amiket mutat, azok csodák, de a falu lakói mégis annak látják ezeket. Mint mi is itt ezen a kiállításon.

De tulajdonképpen nem is Melchiades jut eszembe, hanem inkább a falu, Macondo varázslatos mesevilága, mely lebegés az álom és a valóság között, melyet az író is saját gyermekkori emlékeiből állított össze, melyre azt is mondják, nem is hely igazán, hanem lelkiállapot. Mi is egy ilyen falu lakói lehetünk erre a délutánra, mi is ilyen mesevilágba, csodák közé léptünk ma be, Feró képei közé, emlékképekből, érzésekből és ősi mítoszokból alkotott világba, mely úgy érezzük, nagyon távol s egyszerre nagyon közel van hozzánk.

A kiállítás október 20-ig látható a színház előcsarnokában minden hétköznap 10-től 18 óráig.