Január 6-án, pénteken este a fenti címmel nyílt meg a Városi Galériában Hubert László dusnoki festő gyűjteményes kiállítása. Portrék, csendéletek, tájképek, főhajtás a történelmi múlt előtt – néhány szóban összefoglalva ezek a festmények főbb témái. De szavakkal képeit leírni nem lehet igazán. Meg kell előttük állni: nézni, látni, befogadni, örülni és meghatódni. Mert ezek a képek hozzánk, rólunk szólnak, sugárzóak és gyönyörűek.

A tárlat megnyitása előtt arról kérdeztem az alkotót, honnan töltekezett fel a lelke ennyi szépséggel, ennyi szeretettel, ami a képeiről sugárzik.

– Nagyon örülök, hogy így gondolja – mosolygott Hubert László –, mert nekem mindegyik képem egyaránt kedves, és ha rájuk nézek, eltölt mindaz az érzés, amely miatt megfogalmazódtak bennem. Hogy úgy mondjam, ezek nem „piacra” készültek, hanem belső, lelki szükségletből. Ha ezt át tudom adni a nézőnek, akkor elértem a célom.

– A portréi különlegesen szépek. Mi kell ahhoz, hogy valakiről arcképet fogalmazzon meg?

– Először is ismernem kell. Ha portrét festek valakiről, először beszélgetek az illetővel, több rajzot is készítek róla, minél többet próbálok megtudni róla, és azután festem meg.

– A megnyitóra készült meghívón gyűjteményes kiállítást jeleztek a rendezők. Volt már korábban is ilyen összefoglaló tárlata?

– Egyéni kiállításaim már voltak, de ilyen nagy lélegzetű még nem. És bár gyűjteményes kiállításnak készült, de az itt látható képeket valójában az utóbbi 4-5 év terméséből válogattam, egy-két régebbi festmény látható csak közöttük.

– A kiállítás címét ön adta?

– Igen, és ezt teljesen komolyan is gondolom – én így mondom el, mit gondolok a világról.

– Meglepően jó véleménye van a világról ahhoz képest, ami mostanában az életünket jellemzi.

– Hiszek abban, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Istent pedig úgy ismerjük, hogy ő a végtelen jóság, szépség és szeretet – mindez bennünk is megvan, és szerintem nekünk, alkotóknak ezt kell visszatükröznünk. Minden jóra képesek vagyunk! De ha állandóan csak azt mutatjuk, ami rossz, akkor el is hiszik az emberek, hogy ilyen a világ. De ez nem igaz! A világ jóra van teremtve, és nekünk ezt kell az emberek felé közvetíteni!

Hubert László mondanivalójára sokan voltak kíváncsiak szűkebb és tágabb környezetéből. A Városi Galériában talán még soha nem voltak ilyen sokan egy kiállításmeg-nyitón!

A közönséget Simon Zoltán alpolgármester köszöntötte, a tárlatot Bolyki Lajos képzőművész nyitotta meg. Mindketten hangsúlyozták, mennyire ritka manapság, hogy valaki ekkora hittel, ilyen művészi alázattal közelítsen a világ dolgaihoz, ilyen hűen adja vissza a magyar táj szépségét, szemléltesse értékeinket.

Az ünnepélyes alkalomra színvonalas műsorral készült a dusnoki templomi kórus, és megismerhettük a falubeli „bocsokat”: az íjászattal foglalkozó kisiskolás fiúkat is. A lélek táplálékául szolgáló alkotások mellett Hubert László a testre is gondolt: finom diós, mákos, paprikás kaláccsal, zamatos borral kínálta a résztvevőket – és így a megnyitó baráti hangulatú, kellemes beszélgetéssel ért véget.

Hubert László tárlata február 5-ig tekinthető meg a Városi Galéria nyitvatartási idejében. Szívmelengető élményt kaphat, ismerős tájakat és arcokat láthat a betérő: a szépség, a szeretet, a hit üzeneteit. Kedves Olvasóink, ajándékozzák meg magukat ebben a minket körülvevő és belülről is dideregtető télben, nézzék meg ezt a kivételesen szép kiállítást!