Kiállítás megnyitó a Paprika Napok keretében

A Paprika Napok rendezvénysorozat egyik visszatérő programja olyan képzőművészeti kiállítás rendezése, ahol a bemutatkozó alkotó kalocsai származású művész.

Idén ez olyan jól sikerült, hogy nemcsak Liptay Mátyás szobrászművész, de az őt bemutató Kurdi János művészettörténész is kalocsai származású, és bizonyítékául annak, milyen kicsi a világ, még rokonok is.

A megnyitóra összegyűlt közönséget a Liszt AMI művész-tanárai köszöntötték zenével: Vízi Melinda és Betlenné Dajkó Ágnes. A közönség érdeklődve járta körül a szobrokat, amelyeket a hideg márványból titkos tartalmakat rejtő alkotássá formált a művész – aki viszont a közönséget figyelte érdeklődve. Minden adva volt ahhoz, hogy a „híd-ember”, a két fél között kapcsolatot teremtő Kurdi János szavait is érdeklődéssel várják az egybegyűltek.

Kurdi János a mondanivalóját a japán költészet egyik jellegzetes versformája jegyében készült háromsoros költeményekre, haikuk-ra fűzte fel. A verseket azok a fogalmak jellemzik, amelyek a művészetet általában:

– Zeneiség, szimmetrikus forma, ritmus, hangulat… máris Liptay Mátyás művészetének kulcsszavainál járunk, sőt nem tévedhetek sokat, ha azt mondom, hogy máris az egyetemes művészet kulcsszavainál járunk – vonta meg a párhuzamot Kurdi János. – A művészet, legyen bármilyen a megnyilvánulási formája, közvetíteni akar. Közvetíteni akar gondolatokat, érzéseket, szépséget, keménységet, lágyságot, szerelmet, a valóságot, de egyben a megfoghatatlanságot, a rejtélyt, amely egyszerre van jelen égi és földi dimenziókban.

Liptay Mátyás színes és fehér márványból faragott, tengelyük körül elfordítható szobrai organikus formákból épülő absztrakt művek. Fény és árnyék, forma és tartalom sajátos egységei, amelyek magukhoz vonzzák a kezet: lüktet-e élet a felszín alatt?

Kurdi János így fejezte be megnyitó beszédét nagybátyja tárlata előtt:

– Öcsi a művészetén túl mást is tud közvetíteni az őt ismerőknek. A megelégedés, a kételkedésmentesség, a sokszor gyermeki rácsodálkozás a világra; valljuk be, a mai korban sokszor irigylésre méltó. Ma, amikor szinte mindent anyagiakban mérünk, amikor az értékek torzulása mindennapos, amikor bármerre tekintünk, szinte semmi sincs a helyén – szóval egy ilyen korban értéket jelent az a gondolkodásforma, amely mindenben a szépet láttatja, amely a nem túl szép valóságot csiszolóvászonnal simára egyengeti, amely a hétköznapokból ünnepet varázsol, amely egyszerűen csak azt közvetíti, hogy nyugi, nincs itt semmi baj, a hétköznapok csúfságán túl lehet lépni, el lehet varázsolódni.

A kiállítás három hétig tekinthető meg a Városi Galéria szokásos nyitvatartási idejében.