Szombaton, szeptember tizedikén vadászati- és horgász kiállítás lesz az Érsekkertben. A programot böngészve ki sem derül, de Töpfner József tenyésztőtől – aki egyébként, pásztor felmenői örökségeként komondorokat is tenyészt – megtudtuk, hogy az egész nap látható vadászkutya-bemutatón egy különlegességet is láthatunk. A Magyar agár abban különbözik a többi vadászkutyától, hogy szemmel vadászik. Ne tessék értetlenkedni, netán nevetni, ez a szakszó azt jelenti, hogy nem a szaglását használja a vad felderítéséhez. Ha meglátja, akkor, ősi vadász-szerszámunkhoz, a nyílvesszőhöz hasonló gyorsasággal ered utána, és ha a vad nem tud fedezékbe bújni, meg is fogja. Nem csoda, hiszen az egyik leggyorsabb emlős ragadozóról beszélünk. Sokan, akik láttak már agarat, azt mondják: milyen sovány! Alighanem igencsak megváltozna a véleményük, ha egy száguldó versenyagarat látnának. Az izmos test hullámzása, az elképesztő sebesség lenyűgöző, majdnem hihetetlen élmény. Sajnos, ezt hely hiányában nem csodálhatjuk meg most szombaton, bár Töpfner úr szívesen tartott volna ilyen bemutatót is.

A szellemi kulturális örökség nemzeti listáján jelenleg nyolc elem található, melyekkel idén a Folklór Fesztiválon személyesen is ismerkedhettünk, hiszen vendégeskedtek Kalocsán. Köztük a magyar solymászat. A vadászatnak ez a válfaja minden valószínűség szerint már vérszerződő őseinknél is mindennapos volt, s ugyanilyen az agarászat is, méghozzá nem akármilyen ebekkel. Egyértelmű bizonyíték (tudtommal) ugyan nincsen arra, hogy a magyarok agara már több mint ezer éves, bizonyos adatok mégis erre mutatnak, így a Magyar agár bizony inkább hungaricum, mint pl. a paprika, hiszen az az újkor elején érkezett Amerikából. Hungaricum, mondom, de hozzá kell tenni: lehetne. A múlt század közepére egyszerűen kiment a divatból. Elvesztette terét, a mezőgazdasági művelés átalakítása, na és talán a puskás vadászat egyszerűbbsége kiszorította. Hiszen a puskával nem kell naponta törődni. Pedig egymás mellett is kitűnően megférnének.

A lovas agarászat bizonyos források szerint kedvtelés volt már ezer év előtti őseinknél is. Nem táplálékszerző funkciója volt, arra egyéb módot találtak. Sokkal inkább „szabadidős”, virtus-program, szórakozás, és alighanem a haszonállatok védelme, hiszen hatalmas csordákat tartottak az akkori magyarok lovakból, szarvasmarhákból, juhokból, de sertésmaradványok is kerültek elő akkori időkből. Az agarak kitűnően alkalmasak voltak – ma is azok volnának – minden vadállat, a farkasok távol tartására is. A XIX században jött divatba az agárversenyek rendezése (a lóversennyel együtt, köszönhetően gróf Széchenyi Istvánnak). Ez a Magyar agárnak kevéssé kedvezett, mivel az Angol agár gyorsabb nála – bár vadászatra nálunk kevésbé alkalmas a puha brit pázsithoz idomult talpa miatt, amelyet a kemény magyar föld bizony föltör. A versenypályán viszont műnyulat kergetnek, és leginkább puha homokpályán. Agarunkat így gyakran keresztezték angliai rokonával (laikus szemnek egyébként egyformának tűnnek), de a fenti okok miatt (mezőgazdaság) az első világháború idejére már csak kevesek tartották. Állítólag a Horthy-kor elején be is tiltották a vele való vadászatot. Az utolsó hivatalos agaras nyulászat mindenesetre nem túl messze, Törökszentmiklóson volt 1944-ben. Ezután a fajta eltűnt, kihaltnak tartották, mígnem húsz évvel később egy filmforgatáshoz kerestek ilyen kutyákat, és Nagyecseden sikerült néhány példányt találni. Ma is leggyakoribb előfordulási helye a Nyírség, de a határ másik oldalán is megtalálható, és régi emigránsok Svájcban, Hollandiában is tenyésztik, egyesek szerint ezeken a helyeken maradt legeredetibb formájában. A Nemzetközi Ebtenyésztő (Kinológiai) Szövetség 1966-ban ismerte el önálló fajtaként. Azóta lelkes, de nem túl számos tábora igyekszik megőrizni, sőt, vadászati jogot szerezni, mert bizony egy kutyafajta hosszú távon csak úgy őrizheti meg egyedi jellegét, ha az évszázadok (ezredek) alatt kialakult életmódot folytathatja. Munkájukhoz sok kitartást és sikert kívánunk!

Önök pedig nézzék meg minél többen nemzetünk ősi kísérőit az Országos Vadásznapon, szombaton!

(A képen, Magyar híján, vágtázó Angol agarak láthatók)