Szvétek Sándor, biológia tanárunk az Istvánban – és a Hunyadi fiúkollégium áldott emlékezetű igazgatója – nevezte el ki tudja, milyen indíttatásból Szőke Mátyás osztálytársunkat Mátyás királynak. Latinos osztály lévén természetesen latinul. „Mathias Rex, felelni” hangzott néhányszor a biológia és lélektan órákon. Mert mi még azt is tanultunk. Fejlődéslélektant is. Ötven évvel az érettségi után visszaköszönt Visegrádon mindaz, aminek alapjait Szvétek Sándor vetette meg Kalocsán, és a későbbi egyetemi tanulmányok kiterjesztettek az élet minden területére. A múzeuméra is.

A történet, mint a népmesékben, ahol a legkisebb fiúból királyfi lesz. Csak itt éppen fordítva történt, a három dunapataji Szőke gyerekből a legidősebb fiú lett
„királyfi”. Visegrádon.

A dunapataji általános iskola után a kalocsai István gimnázium, majd a budapesti ELTE, „a” Bölcsészkar következett, ahol történelmet, régészetet tanult Szőke Mátyás. A friss diplomával Visegrádra került, Héjj Miklós múzeumigazgató mellé, akinek halála után természetes volt, hogy átveszi a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás király Múzeumának vezetését. És a palota rekonstrukciójának vezetését. Természetes volt, hogy „ráfejelt” bölcsész diplomájára, a Műegyetemen műemlékes-építészi tanulmányokat is folytatott.

És jött az ásatások és kapirgálások időszaka. A segédmunkás, a múzeumi segéderő ás, a régész kapirgál. Tíz körömmel, kis ásóval, ecsettel szabadítja ki a föld, törmelék és nem ritkán konyhai szemét közül azt, ami felbecsülhetetlen érték, ami hírt ad őseinkről, és Visegrádon királyainkról is. A magánlakrész, a királyi fogadó termek díszítéséről, az evőeszközök anyagáról, a tányérok minőségéről, sőt arról is, mi volt a tányérban. Néha ezerszámra talált kicsi darabokból áll össze az ablakpárkány, a szobor, a díszkút.

Visegrádon, ahol Károly Róbert felesége, Erzsébet „királyasszony kertje kivirult hajnalra” és Mátyás, a „király van heverő sorral”, ahogy Arany János a Zách Klára és a Pázmány lovag című balladáiban megénekelte, 1323 óta, amikor Károly király Visegrádra költözteti székhelyét; 1490-ig, Mátyás haláláig a palota több uralkodó és udvartartás tartózkodási helye volt, s három király keze nyomát viseli. Anjou (I.) Károly Róbert és fia Anjou Nagy (I.) Lajos álmodta meg, utánuk majd évszázados kihagyással Hunyadi Mátyás király építtette a ma részben eredetiben, részben rekonstruált formában látható hatalmas épületegyüttest. A feltárást még a múlt század harmincas éveiben kezdték, napjainkban az építkezéshez „uniós” pályázati összegek jelentik a továbblépést. Amint a Magyarországon egyedülálló játszóparkhoz is.

Leírás nem tudja visszaadni azt a meglepetést, amit a játékterületre belépéskor éreztünk. A volt gimnazista osztálytársak, akik meglátogattuk a komoly és tekintélyes régész-történészt, megdöbbenéssel vettük tudomásul a játékos környezetet. És a kiegészítő gondoskodást: a vakvezető járdát, a Braille-írással kitett tájékoztató táblákat, az egyes játékcsoportok mellé telepített aromás növényeket, hogy a kifinomult szaglással rendelkező látássérültek a legközelebbi látogatáskor is megtalálják kedvenc helyüket. Mátyás zászlóshajója mellett levendula, a labirintusnál menta, a vártoronynál bazsalikom és így tovább. Mindez egyszerűen a múzeumpedagógia jegyében.

Az egész hetilap terjedelme kevés lenne a látvány leírásához. Így a száraz tényekhez ragaszkodva mellékelem Szőke Mátyás múzeumigazgató írását, amelyet a sajtótájékoztatón adott a megjelent újságíróknak. (megjelent előző számunkban).

Rákóczy Rozália,
úgyis mint egykori gimnazista osztálytárs