A Schöffer Múzeumban gyülekeztünk kiállítás megnyitóra. Lesötétített folyosón, fekete függönnyel takart ajtón át léphettünk be a tárlatra. Előbb mindenki meghökkenten megállt a bejáratnál, azután beljebb merészkedett, és akkor már elragadtatva néztek körül. A hihetetlenül szín- és formagazdag alkotások ultraibolya fényben fürödtek, és ha a látogatón bármilyen fehér színű ruhadarab, vagy dísz volt, az káprázatos fényben ragyogott fel.

Egy egészen kis helyen a világot tárta elénk

A Schöffer Múzeumban gyülekeztünk kiállítás megnyitóra. Lesötétített folyosón, fekete függönnyel takart ajtón át léphettünk be a tárlatra. Előbb mindenki meghökkenten megállt a bejáratnál, azután beljebb merészkedett, és akkor már elragadtatva néztek körül. A hihetetlenül szín- és formagazdag alkotások ultraibolya fényben fürödtek, és ha a látogatón bármilyen fehér színű ruhadarab, vagy dísz volt, az káprázatos fényben ragyogott fel.

Ámulva néztük a kiállított műveket és egymást. Mengyán András festő, grafikus, dizájner első lépésben csatát nyert.

A megnyitó ünnepi hangulatát fokozta, hogy Nicolas Schöffer szülőházában voltunk, aki aznap lett volna 99 éves.

Háziasszonyunk, Tamás Eszter nem is felejtette el méltatni a kalocsai születésű kibernetikus művészt – gondolatainak felidézésével.

A megjelenteket köszöntő Török Ferenc polgármester is elismeréssel adózott Nicolas Schöffer emlékének, megemlítve a több évtizeddel korábbi városvezetők – Geri István, Dániel Géza – érdemeit az emlékház megvalósításában. Hangsúlyozta, hogy ezeréves városunk olyan értékes kulturális örökséggel bír, amely az utódokat annak megismerésére, megőrzésére és gyarapítására kötelezi. A maga részéről ígéretet tett arra, hogy 2012-ben a város méltóképpen fog megemlékezni Schöffer születésének 100. évfordulójáról, és mindent megtesznek azért, hogy erre az időre a buszmegállónál álló tornyot újra életre keltsék.

Mengyán András életútját és műveit P. Szabó Ernő művészettörténész méltatta. Az ipar- és képzőművész – korunk sajátossága, hogy a két fogalom nem zárja ki egymást, sőt! – művekben, kiállításokban, tanítványokban gazdag élete Budapest és Bergen (Norvégia) között ível. Jelent ez az életút ugyanakkor Új-Zélandtól Olaszországig, Japántól Kanadán át Svédországig rendezett tárlatokat is, és mára a számos magyar múzeum mellett több külföldi közgyűjteményben őrzik műveit – Kanadától Németországon és Ausztrián át Horvátországig. Művészetének eszközei a tér és a dimenziók, matematikai számítások, a geometrikus szerkesztés, a színek, és legfőképpen a fény. Ijesztően hangzik? Ne gondolják. A művészettörténésznek az a dolga, hogy ízekre szedje és megfejteni próbálja a tudomány segítségével a képzőművészt és alkotásait. A néző „csak” megáll a mű előtt, és ha átengedi magát neki, a mű megszólítja, emlékeket, gondolatokat idéz fel benne, szépsége örömmel tölti el.

Mengyán András megformázza a fényt. Tárlatának is ez a címe: Formázott fény. A fényvarázsló egy egészen kis helyen elénk tárja a világot. Az univerzumot, egy, szinte a lábunk előtt heverő világváros szédítő fényeit, és a víz, a levegő, a tengerek és hegyek hangulatát nyújtja át nekünk.

Kiállítása a Schöffer Házban látható október végéig.

A világ kincséért el ne mulasszák megnézni!