Önt is várjuk a véradók táborába, mert a véradás tényleg életmentés (I.)

Napjainkban Magyarországon a biztonságos hazai vérellátáshoz éves szinten 500.000 egység vérre van szükség. Ez azt jelenti, hogy az év során ennyi véradónak kell önkéntes adományával segítenie. Hogy ez a szám sok vagy kevés, azt mindenki döntse el maga. Az azonban tény, hogy a fent említett mennyiséget nem félmillió véradó adja, hanem nagyrészt ugyanazon véradók évente többszöri véradással. Természetesen mindig jönnek új véradók is, akik a rendszerhez csatlakoznak; ez jó és dicsérendő. A cikk megírásának apropója azonban éppen az, hogy újonnan igen kevesen jelentkeznek. A véradó korosztályt tekintve is rosszul állunk, hiszen a magyar lakosságból főként a 45-60 év közöttiek jelentkeznek rendszeresen vért adni. A fiatalabb nemzedék lenne az utánpótlás, de őket sajnos nehezebb meggyőzni. A középiskolai véradónap-jaink és a főiskolások invitálása csak lassan vezet sikerhez, de már eredményesebb, mint korábban. Remény tehát van.

Számos magánbeszélgetés és szakmai fórum tapasztalata, hogy a véradást kerülők egy része az információhiány miatt marad távol. Ezért az alábbiakban érvekről, ellenérvekről, a vérellátás szükségességéről, technikai lebonyolításáról szeretném tájékoztatni az olvasókat. Így az „ismeretlentől való félelem” talán kiküszöbölhető lesz.

A vér élő szövet, semmi mással nem pótolható. A vérkészletet és az abból előállított készítményeket számos betegség kezelésére és műtéteknél az elvesztett vér pótlására használják fel. Több évtizedes kísérletek sem jártak sikerrel az ún. „művér” előállítására, és várhatóan ez még hosszú ideig nem is következik be. Így az orvosi ellátás önkéntes véradók nélkül lehetetlenné válna, képezzenek az egyetemek bármilyen jó szakembereket is.

Hábermayerné Nánai Zsuzsanna

területi véradószervező

(Folytatjuk)