A tékozló fiú

2012.09.22 22:58   

A Bibliában található tékozló fiú történetét (Lukács 15,11-24), a legtöbb ember ismeri, de kevesen ismerték fel, hogy ez példázat ő róluk szól.

A tékozló fiú szomorú bukása ott kezdődött, amikor eltökélte, hogy függetleníti és az atya ellenőrzése alól kivonja magát. Összeszedett mindent és elhagyta az atyai házat, hogy szabaduljon a terhes felügyelettől. A bűn lényegéhez hozzátartozik, hogy az ember nem akar Istentől függni, hanem a saját maga ura kíván lenni. Az atya meg sem próbálta, hogy visszatartsa fiát, mikor az el akart menni hazulról. Magának kellett meggyőződnie arról, hogy hol jobb, az atyai házban vagy idegenben. Így hagyja Isten az embert a maga útján járni, sokszor egész népeket is. Hadd lássák meg maguk, mire jutnak Isten nélkül. A maguk urai akarnak lenni, de észre kell venniük, hogy vágyaik és szenvedélyeik uralma alá vagy emberi szolgaságba kerülnek. A példázat nagy éhségről beszél, ami a tékozló fiú nyomorúságos helyzetét még jobban kiélezte. Annak előtte a legínycsiklandozóbb falatokkal traktálta magát, most pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát olyan eledellel, mely azelőtt csak utálattal töltötte volna el. Régebben alig tudott eleget tenni a sok társasági meghívásnak, most pedig teljes és szomorú magányba került. Isten sokszor engedi, hogy engedetlen teremtményei megtapasztalják, milyen fájdalommal és nyomorúsággal jár az, ha őt elhagyják, és nem félik. „Magába szállt.” Ez volt a nagy fordulat. Szemei megnyíltak önmaga látására. Rájött arra, hogy akkor kezdődött a baj, amikor legjobb barátjának – atyjának – hátat fordított, és olyan barátokkal adta össze magát, akik őt bajában nyomorultul cserben hagyták.
„Felkelek, elmegyek atyámhoz.” Nem volt könnyű elhatározás ez! Minden megforduláshoz nagy elhatározás kell.
„Vétkeztem Isten és az emberek ellen” – az ilyen vallomás nehezen jön ki ajkunkon, mintha torkunkat szorongatná valaki. A tékozló fiú méltatlanak érezte magát, mégis élt benne a bizalomnak egy szikrája, hogy atyja nem taszítja majd el őt. Ez a hite nem csalta meg. Sőt, az események minden várakozását felülmúlták. Az atya, aki maga a szeretet, felismerte az őszinte bűnbánat jeleit. A gőgösöket és elbizakodottakat éppen úgy felismeri „távolról”, mint a bűnbánókat. Eléje jön a bűnösnek.
„Megesett rajta a szíve.” Az elfajult fiú egyebet sem tud hozni, mint rongyait és vétke becsületes bevallását, az atya mégis szeretettel és gyöngédséggel veszi őt körül. A piszkos rongyok helyett a „leg-szebb ruhát” kapja meg. Isten a bűnöst a megigazulás drága köntösébe öltözteti, melyet Krisztus szerzett számunkra. Az ujjára húzott gyűrű tulajdonképpen pecsétgyűrű, mely minden szabad embert megillet, ellentétben a rabszolgákkal. Isten minden gyermeke teljesen szabad és senkitől sem függ, csak az Atyától. A lábakra húzott saru azt a szilárdságot és bizonyosságot jelzi, amivel felléphetünk. Ha Isten egy emberen megkönyörült, lehet, még az emberek szemére vetik annak korábbi életét – mint ahogy az idősebb fiú tette –, de Isten ezt soha nem fogja tenni. Isten kegyelmi hívása mindig hatalmas erejű, de nem erőszakos. Szeretné rabul ejteni az embert, de csak úgy, ha az szívből kész megadni magát. Ellen is állhat, de rossz vége lesz annak. Azok az emberek, akik gyakran hallják Isten Igéjét és mégsem engednek, igen meg tudnak keményedni, és a tékozló fiúval ellentétben, soha nem találnak vissza az atyai házhoz.

Ragadjuk meg azokat az alkalmakat, amikor a kegyelem keres minket, hogy megtapasztalhassuk, amit az atya mondott fiának: „Mert ez az én fiam, aki meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Bálint Miklós


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás