A kalocsai sibalozás

2017.01.25 09:52    |    Bikfalvi Géza  

Városunkban újból feléledt a sibalozás, azaz a megvesszőzés (korbácsolás) szokása, a hagyományőrzők jóvoltából, amelyet az Aprószentek napján, a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepén tartanak. A bibliai történet szerint Heródes a napkeleti bölcsektől megtudta, hogy a „zsidók újszülött királyát” keresik. Mivel a bölcsek nem tértek vissza hozzá, írástudói segítségével kiderítette, hogy a gyermek Betlehemben született meg, ezért Heródes Betlehemben, az összes kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megölette. Így akarta biztosítani, hogy a „zsidók újszülött királya” ne maradhasson életben. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek. Jézus úgy maradt életben, hogy Józsefnek álmában megjelent egy angyal. Arra utasította, hogy a szent család meneküljön Egyiptomba Heródes vérengzése elől.

A népszokásnak egyébként kettős magyarázata van: egyrészt pogány termékenység- és egészségvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos. Az aprószentek-napi vesszőzés, korbácsolás Magyarországon a történetileg legjobban nyomon követhető szokások közül való, az aprószentek-napi virgács (a siba) is valaha az egyházi szentelmények közé tartozott, így az egyházi iratokban gyakran említik. A régi feljegyzések már a XV. századtól tudósítanak a vesszőzésről, de az egyházi krónikák csak a XVI. századtól jegyzik a vesszők megszentelését. Az ilyen vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el.

 

aproszentek_450
 

 

Az aprószentek-napi vesszőzés egész Magyarországon elterjedt, vidékenként változik az elnevezése: aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is nevezik. A vessző általában termőág, hajló fűzfavessző, vesszőzni legények járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló mondókák kíséretében gyengéden megveregetik, megcsapkodják a lányokat, asszonyokat. A lányokat azért korbácsolják meg, hogy mint egykor a betlehemi kisfiúk, most ők is szenvedjenek meg Krisztusért. Valójában azonban a korbácsolás ősi, pogány eredetű egészségvarázslás, a betegség szellemét kívánták vele elűzni, a nőknél a termékenységet serkenteni. Néhol az istállóba is bemennek és a (nőstény)állatokat is megveregetik. Az aprószentek-napi korbácsolás elűzi a keléseket, betegségeket.

A termékenységvarázslás az emberi élet szinte minden területén felbukkan, ennek fontos részét képezi a korbácsolás is. Ezt a szokást a néprajz tudomány, a katartikus (azaz megtisztító) jellegű rítusnak tartja. Eredetileg a korbácsot 8-12 fűzfavesszőből fonták, fontos volt, hogy a korbács négyszögletes rajzot adjon, ezért kevesebb vesszőből nem lehetett készíteni. A vékonyabb végén a vesszőkből egy csomót kötöttek, a vastagabb végére repített vesszővel fogást csináltak. A korbácsot, a nagyobb varázserő biztosítása érdekében, már Ádám-Éva napján (Karácsony vigíliáján) megfonták, és a karácsonyi asztal alatt volt aprószentekig, utána az ablakba tették, hogy mágikus erőt kapjon.

A lányok a korbácsolás végeztével szalagokat kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig húsokból összeállított csomagokat adnak a legényeknek.

A korbácsolás után a legények összegyűlnek a kocsmában, majd megfőzik az összegyűjtött húsokat és közösen elfogyasztják a legényavatáson, amely egy hosszú beszédből áll, ebben összekapcsolják a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd után a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, majd tovább isznak, mulatoznak, végül az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz.

A sibalozás szokása, vidékünk – világhíres – népi hagyományokban és a népművészetben rendkívül gazdag örökséggel rendelkező történetében, több forrásból is táplálkozik. Egyrészt a régi magyar szokásból, részint pedig a szlovák és német hagyományokból. Bár e kettő utóbbi nem az év végi, hanem húsvéti szokás.

A szláv-germán eredetű szokás a régi római, termékenységi faun vagy szaturnália ünnepekre vezethető vissza.

A német Schmackostern (húsvéti korbácsolás), Németország középső és keleti vidékein, valamint Sziléziában elterjedt tavaszi, húsvéti népszokás, itt nyírfa vagy fűzfavesszőkből font korbáccsal, reggel még az ágyban fekvő lányok meztelen karjait és lábait veregették meg gyengéden, amiért tojást, szalonnát és pálinkát kaptak a legények.

Keletebbre, Morvaországban ąmigrust, Kelet-Csehországban, mint ąmerkus, ąmerkust néven gyakorolják a húsvéti locsolkodás vagy korbácsolás népszokását. Lengyelországban, a ¶migus általában inkább locsolkodást jelent.

A keleti és nyugati kulturális hatás alatt álló felvidéki területeken, főként Nyugat-Szlovákiában terjedt el sibalás (a korbácsolás, szlovákul ąibanie, ąibiračka, ąµahačka) szokása. Valószínűleg a szomszédos, őstörténetileg-néprajzilag közel álló morva szokások után. A kelet-szlovák területeken, már inkább a locsolkodás (kúpačky vagy kuparska) szokása járja. A korbácsolás után a lányos anyák megvendégelik a legényeket tojással, sonkával, pálinkával vagy borral, és kisebb pénzadományt adnak. Majd délután, az alapos fürdés után, a legények kötelesek táncra hívni a megkorbácsolt lányokat. A szokás része azonban, hogy a húsvét hétfőn meglocsolt vagy megvesszőzött lányok, kedden visszaadják a megkeresést, és az utcán lelocsolják vagy megostorozzák a legényeket, fiatal férfiakat.

A mi történelmileg, nyelvileg, nemzetiségileg vegyes és néprajzi hagyományokban sokszínű, gazdag területünkön a sibalozás szokása, méltán gazdagítja Magyarország és a világ népi kultúráját, egyben egyedivé és utánozhatatlanná teszi vidékünket.



Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás