A megbocsátás

2018.01.25 12:17    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

Az emberi társadalomban az együttélés, az egymás mellett élés, az egymásra utaltság magával hozhat olyan helyzeteket, amikor megbántunk valakit, vagy mi magunk vagyunk valamilyen sérelem elszenvedői.

Normál esetben az ember a legtöbb időt a családjával, majd a munkahelyén tölti, de ide sorolhatjuk a tanulók iskolai közösségben töltött idejét is, ami szintén számottevő. A közösségi életnek vannak írott és íratlan szabályai, mégis ezek ellenére gyakran előfordulnak konfrontációk. Vettem már részt olyan értekezleten, ahol csak a vélemények ütköztek, de az emberek tolerálták a másik nézetét, megtartva és kiállva a sajátjuk mellett. A másik ember megbántása, megsértése lehet szándékos és durva dolog is, de legtöbbször figyelmetlenségből bántunk meg valakit. A konfliktus megoldása igen fontos, mert feszültségben élni, dolgozni és tanulni nagyon nehéz. Sok betegség alapja és előidézője a kezeletlen probléma. A bocsánatkérés és a megbocsátás fel tudja oldani ezt a helyzetet. Nézzük, hogyan állunk a megbocsátással. Szeretnék említeni kettő nagyon rossz viszonyulást. Az egyik egy buta mondattal szokott kezdődni: „Nem történt semmi.” Ez, bizony így egyáltalán nem igaz, mert igenis történt valami, ami nem jó. A másik: „Megbocsátok, de nem felejtek.” Ez csak látszat megbocsátás, mert az illető lesi azt az alkalmat, amikor igazolhatja tételét: „Meg-mondtam én, hogy kutyából nem lesz szalonna.”

A Biblia azt tanítja, hogy szívből kell megbocsátani, nem elméből. Az elmebeli ismerettel nincs is baj, hiszen emberek tízezrei mondják naponta a Miatyánk imáját. Ennek az imának az egyik fontos tétele ez: „…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek…” Vajon igazul hangzik-e ez a szánkból, ha annak ellenkezőjét cselekedjük? Jézus azt mondta, ha mi nem bocsátunk meg, akkor a mennyei Atya sem bocsát meg nekünk. Van-e olyan ember, akinek erre ne lenne szüksége? Jézus példát adott nekünk a megbocsátani tudásból, még azoknak is megbocsátott, akik a keresztre szegezték. Vajon velünk mi lehet a baj, miért olyan nehéz megbocsátanunk? A legtöbbször a büszkeségünk állja útját a bocsánatkérésnek, illetve a megbocsátásnak.

Kérjünk Istentől szerető, megértő szívet, hogy ne kelljen „tüskéket” hordanunk magunkban, mert az előbb-utóbb elfertőződik, gyűlöletté válik. Használjuk bátran a sebre a legjobb fertőtlenítőszert, azaz bocsássunk meg!



Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás