A hetedik Ige

2011.10.21 17:01   

„Ne paráználkodj!” (II Mózes 20,14) A nemiség, a szerelem, a házasság, a család kérdésében szinte mindenkinek fáj valami. Fáj annak, aki még előtte van, fáj annak, akinek már elege van belőle, fáj annak, aki nélkülözi, és fáj annak, aki már túl van rajta. Miért?

A mai társadalmunk legnagyobb hibája, hogy ebben a nagyon fontos témában – és sok másban –, mint a nemiség, a szerelem, a házasság és a család, pont a Biblia útmutatását hagyja figyelmen kívül. Mert az ember úgy gondolja, hogy Isten akarata nélkül is boldogul, és éppen az ellenkezőjét láthatjuk ma a társadalmunkban! Mit tanít a Szentírás a nemek eredetéről? Isten úgy formálta az embert, hogy férfivá és nővé teremtette, akik mindketten vágyakoznak a másik után (I Mózes 2). Ez az a nagy egész, amit így jellemezhetünk: barátság, szeretet, szerelem, házasság. Mindezeken belül van aztán fontos szerepe a két különböző nemű ember közötti, egymás iránti vonzódásnak, vágynak, amely a szexualitásban teljesedik ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szexualitás nem két egynemű számára lett teremtve! De az ember ezt is meg tudta változtatni, ahogy erről a Szentírás is beszél: „Az asszonyok felcserélték a férfiakkal való természetes szexuális kapcsolatot más nőkkel való természetellenes szexuális kapcsolatra. Hasonlóképpen a férfiak is elhagyták az asszonyokkal való természetes szexuális kapcsolatot, és más férfiakat kívántak meg égető vágyakozással. Így azután a homoszexuális férfiak egymással követtek el szégyenletes dolgokat.” (Róma 1,27) A Szentírásból nyilvánvaló, hogy a szexualitás helye a házasságban van, férj és feleség között. Nem előtte vagy mellette! Mindennek persze ellene mondanak a „népszerű” TV műsorok és a bulvárlapok…, amelyek egészen mást mutatnak be. Kislányommal a játszótéren voltunk, és egy hatéves kislány nagyon sietett haza, hogy megnézze, hogy mi történik ma a bácsikkal és nénikkel a „házban”. Oly lelkesen beszélt róluk, hogy fontosabb volt számára ez műsor, mint a játszótéren játszani a többi gyerekkel. Döbbenetes! Hol vannak a szülők? Miért következik be mindez? Azért, mert valahol nagyobb mélységben történt egy törés. Ott reccsent valami, a többi csak ennek következményeként omlott össze. Mert Isten az embert úgy teremtette, hogy legyen Istene, akivel meghitt kapcsolatban álljon, akivel értik egymást, megbeszélik a dolgokat. Ez a kapcsolat szakadt meg. Az Isten nélkül maradt ember egyedül van, mert szembefordult Teremtőjével. Ezt nevezi a Biblia bűnnek. Ennek az egyenes következménye, hogy az összes többi kapcsolat is megzavarodott. Hogyan lehetne rajta segíteni? Aki hittel elfogadja, amit Jézus Krisztus kínál neki, Őt magát, az Ő váltsághalálának érdemét, az Ő feltámadásának erejét és bűneinek bocsánatát, annak az életében sorra rendbe jönnek, újra helyükre kerülnek a dolgok. El lehet utasítani Isten nagyszerű tervét, de annak súlyos következményei vannak! Mik ezek? Az egyre növekvő erkölcstelenség, tönkre ment házasságok, válások, abortuszok, meddőségek, nemi betegségek, összetört és megsebzett szívek… Kell-e nekünk a megoldás a fájdalmainkra és a nyomorúságainkra? Vagy továbbra is magunk akarjuk megoldani, küszködni és fuldokolni bennük?

Isten irántunk való szeretetében soha nincs megszorítás. Ő feltétel nélkül, minket megelőzően és mindenestől szeret. Isten nem azt mondja: szeretlek, ha megváltozol, hanem: szeretlek, hogy megváltozz. Aki engedi, hogy szeresse őt az Isten, annak az élete, megváltozik, és akkor éli át, hogy nem valami szigorú, megtarthatatlan parancs, hanem nagy lehetőség, természetes dolog az, hogy nem paráználkodik.

Bálint Miklós

lelkipásztor


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás