Adj’isten, aranyoskám!

2018.03.12 09:44    |    G-erika  

– Adjisten, aranyoskám, hetek óta nem láttam, csak nem volt maga is influenzás?

– Adjisten, lelkem, nemcsak én, az egész család megkapta ezt a nyavalyát!

– Na, de remélem, már mindenki meggyógyult…

– Hát, én már egész jól vagyok, de az uram tüdőgyulladást kapott, a vejem elkapta a hányós-hasmenéses vírust, mikor visszament a háziorvoshoz, hogy végre kiírja dolgozni, a két gyerek meg már harmadszor esik vissza a betegségbe. Hát maguk jól vannak, lelkem?

– Jól, jól, úgy látszik, minket elkerült a járvány.

– Kopogja le, lelkem, mert még nincs vége.

– Aztán mondja, aranyoskám, ki ápolt kit, ha már mindenki beteg volt?

– Hát a lányom, szegény, pedig ő is megkapta a gyerekektől, amit hazahordtak az iskolából, de azt mondta, nem ér rá ágynak esni. Mesélte, hogy a patikában már kedvezménykártyát kapott, annyit költött náluk az utóbbi hetekben.

– Miért, aranyoskám, nem írta fel a gyógyszert receptre az orvos?

– Dehogynem, de minden alkalommal valami újabb csodaszert írt, aztán még hozzátette, hogy mit vegyen hozzá a lányom, hogy a mellékhatásokat kivédjék, meg hányféle vitamin is kéne, mi már most elköltöttük az influenzára a nyaralás árát!

– De látom, most is valami üveg kandikál kifelé a kosarából, megint orvosságot vett?

– Isten őrizz! Az uram azt mondta, ne merjük az orvos meg a patika szót kimondani, mert nem áll jót magáért! Pálinkát vettem, aranyoskám, mert már csak azt hajlandó az ember „bevenni”!

– No, no, azzal jó lesz vigyázni, mert az megárthat a májának!

– Mondtam neki én is, de azt felelte, hogy ami mérget ő beszedett az utóbbi hetekben, ha azt túlélte a mája, a pálinka már meg sem fog kottyanni neki!



Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás