„Az igazi mély értékeket keressük, őrizzük és adjuk át másoknak”

2012.12.25 15:20    |    -mond  

Ahogy közeledtek az ünnepek, szokás szerint megnőtt a forgalom a boltokban, bevásárlóközpontokban, kipakolták a fenyőárusok is portékájukat, süteményes receptek cserélnek gazdát, a csomagküldő szolgálatnak is több dolga akad, a háziasszonyok nagy része pedig már elvégezte a nagytakarítást. Egy olyan emberrel beszélgettünk ebben a rohanós-vásárlós-készülődős időszakban, akinek az ünnep szolgálattal telik. Dr. Mészáros Istvánnal, a Szent István templom igazgatójával arról váltottunk szót, hogyan telt neki régen és ma a karácsony és mit tart az ünnep legfontosabb üzenetének.

 

dr_meszaros_istvan_251

 

 

Karácsony előtti beszélgetés István atyával

– A szüleim mindig briliáns fantáziával megoldották, hogy mi, gyerekek ne legyünk otthon éppen akkor; vagy a nagymamát vártuk valaki kíséretével a buszállomáson, vagy valahova „halaszthatatlan dolog” miatt el kellett mennünk. És mikorra hazaértünk, a fa mindig készen várt bennünket a szenteste kora délutánján. Persze mi is, mint minden gyerek, nagyon vártuk az ajándékot, de mint a nagyszüleim, a szüleim is azt tartották igazán fontosnak, hogy együtt legyen a család, és együtt üljünk asztalhoz. Szentestén mindig halászlé volt, és rántott hal, és mikor már nagyobbak voltunk, az éjféli misére is igyekeztünk elmenni. Ahogy nőttünk, nevelődtünk, hittanra is jártunk, egyre inkább átéreztük ennek a fontos és szép ünnepnek az igazi, mély értelmét.

A családi környezetnek, a neveltetésnek köszönhetően választotta a papi hivatást?

– A gyerekkorom, kiskamasz korom Győrben telt. Győr, püspöki székhely a misékkel, a kispapokkal, akik az ünnepi szentmisét asszisztálták, a papi ruhák, a reverenda látványa, az oltárszolgálat, a ministrálás, amikor a világban a helyét kereső kiskamasz közelebb kerül a titokhoz, a plébániánkon szolgáló fiatal káplánok emberközeli élete, ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy megfogalmazódjon bennem a vágy aziránt, hogy én is ezt a hivatást válasszam. És még volt egy nagy háttérimádkozóm, a nagymama, aki szeretett volna nővér lenni, aztán különböző okokból mégsem választhatta ezt az utat, de én hiszem és vallom, hogy én az ő elhivatottságát viszem tovább.

Hogy telik most az ünnep és lesz-e mód meglátogatni a családot?

– A karácsony nekünk egyben nagyon sok munka is, mozgalmasan telik az ünnep: a sok előkészület, a prédikációkra való felkészülés, a gyóntatás – munka inkább, mint meghitt pillanatok. Szentestén az érsekségen az érsek úr körül a város papjai összegyűlnek kora este – akinek a szolgálata engedi –, kis vacsora, beszélgetés, aztán mindenki megy haza, és végzi a szolgálatát. Idén szeretnék a karácsony utáni napokban hazamenni Győrbe a családomhoz, hiányzunk egymásnak, most néhány napot együtt fogunk tölteni.

A gyermekotthonban és a börtönben is végez lelki gondozást. Hogyan élik meg az ott élők ezt az időszakot?

– Akár a Gyermekotthonban, akár a börtönben, ahogy az ünnep közeledik, még fokozottabban jelentkezik az ott élő emberekben a vágy a szeretetre, a családra, az elfogadásra, a békére. És ezeken a helyeken egy-egy szentmise utáni gyónás vagy beszélgetés, különösen így ünnep környékén nagyon megrázó tud lenni, és egyben fel is tölt hosszú időre engem is, hogy mint pap, hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy egy ember megtisztulva indulhasson karácsony ünnepének.

Mi karácsony igazi ajándéka?

– Az az ajándék, hogy az Isten fia miértünk belépett a történelembe, emberré lett. Így vagyunk mi mindannyian megajándékozva. És kétezer évvel később, 2012-ben azért adunk mi ajándékot, hogy ezt az ajándékok netovábbját másoljuk. A szeretet legyen mindenképpen a motiváció, és ne az, hogy le ne maradjak másoktól.

Legyen a szeretetünk igaz, legalább ilyenkor ne hazudjunk másoknak, amikor kezet fogunk, s jókívánságokat mondunk, majd ha elfordulunk, ne gondoljuk a mondottakat egészen másként. Engesztelődjünk ki, simítsuk el a ráncokat, és akkor tényleg ünnep lesz mindenkinek a karácsony.

Az igazi értékeket kellene keresnünk, igazi mély értékeket, és ezeket őrizni és egymásnak átadni. A közösségnek, a beszélgetéseknek, a közös étkezéseknek értékét, és ne azt várjuk, hogy mások készítsék el nekünk az ünnepet. Igazán a mi ünnepünk akkor lesz, ha azon aktívan részt veszünk, belekapcsolódunk, és aki átélt már egy ilyen ünnepet, az érzi, hogy kapott valami fontosat, és az át tudja adni ezt másoknak is, akár a családjának, akár egy közösségnek. Fekete István azt mondta, hogy mi egy sokszándékú nagy család vagyunk, akiket békíteni jött az Üdvözítő. És ebben a kisvárosban is milyen jó lenne, ha ehelyett a sok szándék helyett közös célok és szándékok lennének, és akkor könnyebb lenne a karácsonynak a békéjét és meghittségét is megtapasztalni. Én kívánom, hogy ez sikerüljön!

 

 


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás