Advent: a közeledő Isten és a megközelíthető (?) ember

2014.01.03 21:10   

 

Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!” (Ézsaiás 40, 3-4)

Építsetek utat….!” – szól mindenkihez a próféta üzenete Adventben. Miért is? Hisz egyébként is eljön az Úr, egyébként is megérkezik közénk. Semmi sem akadályozhatja meg eljövetelét. Ez így is van, azonban Isten az életünkbe akar megérkezni, és noha Ő feltartóztathatatlanul jön világunkba, a saját életünkbe való eljövetelét meg lehet akadályozni. Mi magunk akadályozhatjuk ezt meg. Utat kellene építenünk az érkező Istennek, hogy valóban megérkezzen a szívünkbe, de sajnos sokan megközelíthetetlenek. A megközelíthetetlen ember, akihez Isten szeretne közelíteni. Micsoda kép ez!

Helyet kell készíteni Istennek az életünkben. Akárcsak az ismert embereknek, ünnepelt sztároknak: félre kell lökni, félre kell állítani mindent, ami az útjába állhat. Isten nem tör erőszakkal az életünkbe, nekünk kell elkészíteni azt az utat, amelyen eljöhet hozzánk. Mi állhat életünkbe való eljövetelének az útjába? Számos dolog. Például emberek; tervek és elképzelések, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodunk; gyávaságunk; csalódottságunk; a körülöttünk lévő világ; az elvárások; az anyagiak; a fásultság; a megbántottság; a kiábrándultság; a düh és a harag… és még sorolhatnánk. De az embernek megközelíthetővé kell válnia Istene számára. Ettől függ életünk boldogsága. Utat kell építeni Neki, azonban nem akármilyet: egyenes utat. Ez azt jelenti, hogy egyetlen egy kis „bukkanó”, egyetlen egy kis „egyenetlenség” nem lehet ezen az úton. Azaz: mindent, de tényleg mindent félre kell tennünk az útból. Életünk nagy kérdését teszi fel Advent: Megközelíthető vagyok, megközelíthető leszek-e, vagy megmaradok körülbástyázottnak? Nyitok Isten felé, vagy bezárkózok?

Emelkedjék… süllyedjen le… legyen az egyenetlen egyenessé….”. Mi akar ez lenni? Egyrészt arra utal a próféta, hogy Adventben valami rendkívüli dolog történik. Vajon így készülünk-e? Így éljük-e meg? Manapság annyira vágynak az emberek a rend-kívülire. Mindenki a jövőt szeretné megfejteni, mindenki várja a csodát, mindenki áhítozik a magasabb rendűre. Íme, itt van: jön az Úr Krisztusa a világunkba. A nagy kérdés: rendkívüli esemény-e az Úr eljövetele, az Advent számunkra, vagy ez az advent sem lesz több mint 2012 adventje? Rend-kívüli! Beszél-e erről otthon a család? Mondja-e a házastárs a házastársnak? A szülő a gyermeknek? A barát a barátnak?

Mit is jelentenek a próféta szavai? Azt, hogy felborul a rend. Azaz az Ő jövetelének tényében és fényében senki és semmi nem az ami, és többé nem is lehet az, ami volt. Isten elhozta és elhozza a változást. Minden más lesz. Az időt is a Krisztus születésétől számítjuk, mert akkor jelent meg az Úr dicsősége.

Emelkedjék…süllyedjen le…legyen az egyenetlen egyenessé….”. Azaz: lépjen ki mindenki jelen „valóságából”, és egy másik valóságra, A Valóságra figyeljen.

Rend…. Hányszor próbáljuk kirakni, összerakni életünk puzzle-jét?! Hányszor próbáljuk életünk kockáit a lehető legtökéletesebben összeilleszteni! Rendet akarunk, de szívünkben legbelül érezzük, hogy kevés az ember ahhoz, hogy kirakja élete puzzle-jét. Pontosan ezért jön és érkezik a rend-kívüli. Összekever és összezavar mindent, de nem azért, hogy ne boldogulhassunk, hanem azért, hogy Ő rakja ki ezt a puzzle-t. Vajon hagyjuk-e, engedjük-e Neki? Egyedül csak Ő tudja, hogy melyik darabnak hova kell kerülni. És ha engedjük Őt munkálkodni az életünkben, akkor meg fogjuk látni, hogy minden darab tökéletesen a helyére kerül, és az összkép gyönyörű lesz! Áldott Adventet, áldott készülődést kívánunk minden Kedves Olvasónak!

Hunyadi János

református lelkipásztor


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás