A feleség

2015.10.08 11:39    |    Cserenkó Gábor  

Hétre voltak hivatalosak a vendégek, akkor kezdődött a házibuli. Nemrég költöztek be az új lakásba és a feleség már nagyon várta ezt a napot. Minden újonnan érkezettnek addig nem volt szabad leülnie, amíg körbe nem vezették az új lakásban. Mert a feleség úgy érezte, hogy részletesen meg kell mutogatni mindent, és be kell számolnia mindenkinek, külön-külön. Arról, hogy mit és miért vettek és hogyhogy pont azt, és miért az került oda, ahova. Hogy került a terrakotta járólap az étkezőbe, és miért éppen vonalkódra emlékeztető csíkokkal pingálták tele a fürdőszobát. A feleség élvezte ezt a helyzetet, hogy elmesélheti kalandjait az ikeás bútorokkal, és azt is, hogy végre elmondhatja, mennyire örülnek, hogy végre befejezték a költözködést, és legördült ez a súly is az ő és a férje válláról. Mert nem kis munka volt ez. Az egész onnan indult, hogy végre hitelt tudtak felvenni. Baromi nagy szerencsénk volt, mondta az este folyamán legalább harmadszorra, hogy megtaláltuk ezt a világos, csendes lakást. Mert tudjátok, jó ide hazajönni munka után. Nincs messze a villamos, könnyen benn vagyok a központban, és bárhol ott tudok lenni a csatlakozások miatt. Mert annyi közlekedési lehetőség van itt, és ezek ellenére semmit sem hallani az utcazajból. A szomszédokkal is könnyű volt, hamar befogadtak, családias szellem uralkodik a társasházban. Érzem, hogy itt akarom leélni az életem, ebben a környezetben, mondta minden vendégének. Amikor befejezte a feleség a bemutatást, asztalhoz küldött mindenkit, ő pedig kisurrant a konyhába. A benn borozgató férfiak szeme és szája elé hamarosan a gőzölgő libaleves került, ezt hamarosan még kijevi csirkemell és desszertnek rakott palacsinta követte. A vendégekkel kedélyesen és felszabadultan beszélgető háziak lelke valamiféle boldog elégedettséggel lett tele. No, meg a jófajta házi rizlingszilváni és az édeskés tokaji is fokozta a boldogságérzetet. Aki nem szerette a fehéret, mert épp olyanja volt, ihatott Cuvée-t, kékfrankost, hisz volt az is. A házigazdák kitettek magukért. A vendégek jól érezték magukat, tánc is volt, a hölgyek nagy örömére. A bulinak jóval hajnali kettő után az egyre inkább uralkodó kollektív álmosság vetett véget.

Két héttel később a férjet előléptették, ő lett a cégnél a második ember. Illetve az első, ha a havonként egyszer látogató, inkább e-mailekben jelentéseket kérő vezért nem számítjuk. Az előléptetés jelentős fizetésnövekedéssel járt. Amikor este ezt elmondta a feleségének, mellékelve egy csokor celofánba csomagolt rózsával, az asszony átölelte és megcsókolta. Bociszemeit fátyolozta a könny, arcán élénk pír jelent meg, testét remegés futotta át. Szemöldökét ráncolta, ez akkor volt, ha nagyon elgondolkodott. Most éppen számolt, majd még egy csókot nyomott férje arcára és a következőt mondta:

– Annyira örülök, hogy van remény arra, hogy ebből a pudvás, rossz, isten háta mögötti lakásból végre elmehessünk!


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás