Kalocsai vasúttörténet

2016.12.10 19:16    |    Nagy József  

A MÁV által épített, Kiskőrös állomástól kiágazó 30 km hosszú szárnyvonalat, a fővonal Pest és Szabadka közötti vonalszakaszával együtt, 1882. december 5-én nyitották meg. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „e” jelű vassínekből épült. A Bács-Kiskun megyében fekvő Kiskőrös–Kalocsa-vasútvonal a MÁV 153-as számú, egyvágányú, nem villamosított 34,7 km hosszú mellékvonala.

A város vasúti kapcsolata a Budapest–Kelebia országos fővonaláról leágazó hálózaton keresztül volt biztosítva. A belterületen lévő vasútállomástól mintegy 7 kilométer iparvágány vezet a repülőtér és az ipari park környezetébe, így ennek a fejlesztési területnek közvetlen vasúti kiszolgálása is megoldott.

ujsagcikk_vasut_anno_644
 

A kalocsai vasúton 2007. március 4-től megszűnt a személyforgalom a Közlekedési Minisztérium döntése következtében, de teherforgalom manapság is zajlik. 2011-ben új iparvágány épült a Foktői Növényolajgyárhoz, így a Duna-partig ér a vasúti sín, ahol teherhajó-kikötő is létesült, ezzel teljes az ipari park infrastruktúrája. A növekvő teherforgalom számára szükségessé vált a vonal átépítése is használt anyagból 48 kg/m sínrendszerűre. Az első tehervonat 2012. június 1-jén közlekedett. A kalocsai Katonai Kiképzőközpont miatt a vonal katonai jelentősége is nagy volt, azonban a Kiképzőközpont bezárásával megszűntek a katonai szállítások (1998-).

Az 1930-as évektől a személyszállítást GANZ gyártmányú AB és ABy tipusú motorkocsikkal látták el (ennek emlékeként helyezték ki 1986-ban az ABy 470 típusú motorkocsit), majd az 1970-es évek közepétől néhány évig M32-es dízelmozdonyok vontatták a személyvonatokat. Az 1980-as évek elejétől 2007-ig a személyszállítást kizárólag Bz típusú motorvonatokkal végezték. A tehervonatokat régebben 324-es és 424-es gőzmozdonyokkal továbbították. Később, az 1960-as és 1970-es években, a dízelmozdonyok megjelenésével, M31 és M44 dízelmozdonyok váltották fel őket. Az állomás területén kétállásos mozdonyszín is volt.

va_logo_200Az első állomásépület ideiglenes jelleggel épült, a MÁV szabványainak megfelelő állomásépületet 1885-ben építették. Az épületet 1937-38-ban Gábor Lajos (1886–1947) kalocsai festőművész tervei alapján átépítették és népművészeti motívumokkal díszítették a kalocsai asszonyok. Az építkezést Rökk Károly (1881–1970) kalocsai építész, festőművész végezte. A fafaragásokat Pécsi János gombolyagi, Egyed István, Gábor Ferenc részteleki, Szabadi András szakmári, Szabadi Károly, Tóth József Kákonyi Ignác homokmégyi paraszt-mesterek készítették. Az átalakított állomásépület 1938 június végén készült el. Később az állomásépületet a MÁV vasúti műemlékké nyilvánította, amit az épület falán elhelyezett műemlék tábla bizonyított.

A falpingálásokat Peák Pöre, özv. Matos Gergelyné, özv. Matos Sándorné, Szigeti Julis, Temesvári Sándorné homokmégyi, Ferenc Istvánné hillyei és Tóth Lászlóné szakmári pingáló asszonyok festették. Ezt követően 1961-ben pingálták újra, a legutóbbi – 1985-ös ma is látható – művet pedig Vén Lajosné Török Giza Népművészet Mestere és leánya, Szvétek Antalné Népi iparművész pingálta.



Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás