Olvasónk tollából

„Amikor én még kisrác voltam”

2017.11.29 13:25    |    Miskei Orsolya  

Azt mondják, minél öregebb az ember, annál jobban emlékszik gyermekkorára. A tudat mélyéről előbukkanó élmények sokszor meg is lepnek bennünket. Eszünkbe jutnak gyermekkori csínytevéseink, kalandjaink a diáktársakkal, és persze az a sok öröm, ami a világra történő rácsodálkozásunkból fakadt. Vissza nem hozható élmények ezek. A gyermekkor felhőtlen, boldog világának emlékei. Néha még ma is vágyom vissza a gyermeki naivitás és gondtalanság világába. Milyen jó lenne, ha megint nyolc éves lehetnék. Persze csak rövid időre. Könnyebb lenne a helyzetem, ha akkor régen nem hanyagolom el a naplóírást. Voltak időszakok, amikor teljes lelkesedéssel vetettem bele magam élményeim rögzítésébe. Persze többnyire inkább hanyagoltam, ezért igen töredékes jellegű az örökkévalóság számára fennmaradt irományom.

Életem legelső emlékeiről természetesen nem rendelkezem írásos emlékkel (lévén, akkor még nem tudtam írni). A bölcsődében történt – ellenem elkövetett merényletet – próbáltam megtorolni. Valamelyik kis társamnak megtetszett kb. 16-os méretű elefántokkal díszített zoknim, és úgy döntött, megszerzi magának. Ezt persze én nem hagytam annyiban, és azonnal megkezdtem nyomozásom zokni ügyben. Természetesen sikerrel jártam. Kezdő nyomozási technikáimat később az iskolában is kamatoztattam. Őrsi órákon az Érsekkertben mindig nyomoztunk valami után. Bóbita őrsöm felejthetetlen élményeket szerzett számomra. Őrsvezetőként duplán kivettem részem a dolgokból. Tíz-tizenkét ember délutáni elfoglaltságáról, némi művelődéséről kellett gondoskodnom. És persze a fegyelmezésükről, ami minden közül a legnehezebb volt. Mégis ezekre a délutáni kalandokra ma is szívesen gondolok vissza.

Számtalan más élmény raktározódik még bennem az iskolai életből. Sajnos az első napom az iskolában még mindig nem ugrik be. Talán az idő múltával? Az első osztályból szintén nagyon kevés emlékem van. Talán az első olvasókönyvem a legmaradandóbb számomra, gyönyörű kék színét és a képeit sosem felejtem el. Nem úgy a matematikaórákat. Ezek rengeteg bosszúságot okoztak számomra. Most már így, felnőtt fejjel bevallhatom: sosem voltam teljes békében a számok világával. Az irodalom, a nyelvtan, a történelem és a rajz órák viszont bőven kárpótoltak ezért. Érdekes módon a kémia és a fizika órákkal is jól kijöttem akkoriban. A „mumus” csak a matematika maradt számomra. Persze azért nem kell megijedni, nincsenek rémálmaim miatta. Azóta már kibékültem vele.

A legszebb emlékeim mégis az utolsó évből származnak. Nyolcadikban megkaptuk az iskola „kedvenc” tanárnőjét (Hédi néni) osztályfőnöknek. Ő volt az első felnőtt, aki végre nem diákként (gyerekként), hanem partnerként kezelt minket. Sosem mondta nekünk azt, hogy ti még kicsik vagytok ehhez, menjetek el játszani. Mindig mindent megbeszélt velünk. Jött velünk kirándulni, részt vett az osztálybulikon, őszintén megmondta a véleményét mindenről. És persze mindig kiállt mellettünk teljes mellszélességgel. Fejmosások nála is voltak, de ő nem elégedett meg ennyivel, mindig rávezetett minket a helyes útra. Ő vezetett el minket a felnőttség kapujába is.

Az általános iskola a legmeghatározóbb élmény minden ember életében. Nemcsak azért, mert itt tanul meg olvasni, írni, számolni, hanem azért is, mert itt eszmél rá az őt körülvevő világ ésszerűségére vagy épp ésszerűtlenségére. Itt szerzi első igazi barátait (ami sokszor egy életre szól), itt bontakozik ki személyiségének rejtett dimenziója, és persze itt találkozik magával az élettel is. Az élettel, aminek belépőjét talán épp itt szerzi meg. És hogy ez milyen lesz, egész későbbi életét meghatározza. Ezért lesz emberi életünk egyik legfontosabb állomása az általános iskola.



Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás