Olvasónk tollából

András bácsi Mikulása

2008.12.18 14:14   

Akiről mesélek, egy majd hetvenéves jó ismerősöm, szomszédom, s szögről-végről tán még rokonom is. S mint igen jóbeszédű emberek, össze is barátkoztunk a sarki kocsmában. Tudtam, hogy beteg (láttam már járókerettel is menni), ma is egy rozzant görbebottal igyekszik elérni mindennapos törzshelyét. Ezúttal is ott ült barátaival megszokott helyén, amikor zenével, énekszóval beviharzott egy jókedvű társaság, a Népi Együttes tagjai. Ünnepelték a díjazottakat, köztük – nagy meglepetésére – a feleségét, Bözsi anyut is. Táncos párja, egy negyven körüli, torzonborz fekete szakállas, hosszú hajú srác ölelgette. Egy nagyot nyelt, a másodikat még egy nagyobb pohárból, s már mondta is barátainak: Fiúk! Igyunk még pár kanyart ameddig látunk. Mindenki a vendégem!

A nyolcadik után hogy-hogy nem, de valahogy mégiscsak hazaért. Otthon a Télapó itt van… kezdetű dal fogadta. (Honnan is tudhatta volna, hogy éppen Szent Miklós napja van?) Unokák, rokonok, vendégek, kávé, torta mellett ünnepeltek. Elszégyellte magát, s belegondolt – mint már annyiszor –, hogy bezzeg ebbe a rohadt házba, még csak egy deci bor sincs! De egyszerre csak egy isteni szikra megvilágította egyre tompuló elméjét: ott libecolt az a szakállas táncoslábú is, akit suttogva meg lehetett győzni, mégpedig: – No most ficsúrkám, fölkapod a nyúlcipőt, s visszaszaladsz a kocsmába egy flakon borért. De, hogy senki meg ne tudja, mikor érsz vissza, bekopogsz az utcai ablakomon. Én ott várlak mögötte! Csak csendben, nem lenne jó, ha asszonykám is megtudná! Jó óra is eltelhetett, a vendégek is elszedelőcködtek, Bandi bácsi már-már szunyókált az ablak mögött, amikor egyszer csak nem kopogást, hanem egész dübörgést hallott, de a másik, a felesége szobájából. Rohant át, de majdnem ez lett a veszte! Alkalmi „házi” Télapója állt az ablaknál: Csókolom Bözsi néni! Meghoztam a Bandi bácsinak a bort, amit kért. Nos, sokan nem bírták volna ki azt a rengeteg szidást, amit az öreg kapott. De a bölcs öreg annyi szájalás után most végre a sarkára állt: – Ácsi – ordította. De azt a szentséges mindentőket! Hát azt hiszitek, mindenkinek jár ilyenkor egy-egy kis jó, valamennyi szeretet, csak éppen nekem nem futja egy saját Mikulásra?!

Lejegyezte:

Bagó I.

 


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás