Anyák napjára

2016.05.02 10:54    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Életünkben kedves pillanattá vált, amikor szál virágunkkal szeretetünket, tiszteletünket és megbecsülésünket fejezzük ki a környezetünkben élő édesanyák életéért és hivatásukért.

Bizony, nagy titok az anyaság! Nagy kiváltság a Teremtő Isten alkotó tervének ily módon részese lenni! Az anyaság sokkal több, mint biológiai képesség. Az anyaság hivatás, mely sok örömmel és áldással jár az egyik oldalon, míg a másik oldalon sok áldozat, lemondás és sokszor fájdalmak sora nehezíti a mérleg serpenyőjét. Ezzel együtt is gyönyörűséges és lenyűgöző anyának lenni.

Sok-sok szebbnél szebb gondolat fogant meg és íródott már le az anyaság kapcsán, mióta folyik az emberi történelem, sőt vallási kultuszok is létrejöttek, melyek nem csupán a tiszteletet célozták meg, hanem a termékenységet is megpróbálták befolyásolni. A Biblia keletkezésének korában és környezetében a gyermek nélküli állapot gyalázatnak számított egy asszony számára. Az akkori nő mindent megtett azért, hogy anya lehessen. Sok szentírási anyai sorsot ismerünk, az ő nem kevés örömével és fájdalmával együtt. Vajon hogyan viselte el az első édesanya, Éva az ő fiában, Káinban megjelenő rettenetet, hogyan viselte el Ábel fia halálát? Vajon mit érzett Ráchel szíve, amikor József halálhírét kapta, hogy fiát a vadállatok tépték szét? Vajon Jokébed milyen remegő kézzel és mentő szeretettel helyezte a kicsi fiát, Mózest a gyékénykosárba, amelyet a talán krokodiloktól hemzsegő Nílus vizébe tettek? Vagy mekkora volt az az öröm, amelyet az özvegyasszony élt át, akinek gyermekét Elizeus által Isten feltámasztotta? Le lehet-e írni azt az életérzést, amelyet a Salamon előtt álló igazi édesanya élt át, amikor a király bölcsessége mentette meg a gyermekét? És Mária a kereszt alatt? Édesanyák a Bibliában, nők, akiket még sorolhatnák! És sorolhatnám a mai történeteket, a sok-sok örömmel és a bánattal!

A Biblia arra tanít, hogy az ember tisztelje a szüleit: „Tiszteld atyádat és anyádat…” Mint igazi erkölcsi értékhez, ehhez is illene visszatérnie azoknak, akik erről megfeledkeztek. Az anyai szívről pedig így ír Ézsaiás próféta: „Hát elfelejtkezhet-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián?”

Mi se feledkezzünk meg az édesanyákról! Szerezzünk örömet, egy kedves napot, órát, amikor valamennyit visszaadhatunk abból a mérhetetlen szeretetből, melyet eddigi életünk során kaptunk az édesanyánktól. Azután pedig folytassuk, amit elkezdtünk és váljon életgyakorlattá a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés! Jó annak, aki teheti, mert vannak, akik már nem tehetik, nekik marad az emlékezés. Ők azok, akiknek édesanyja, mint József Attila mamája is, éppen – „kékítőt old az ég vizében.”

Ne legyenek magára hagyott, „félretett” édesanyák!


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás