Reggel

felkelt

a telefonod.

A tévéd megmondja,

mit érezz.

Elmész

munkába,

a főnököd megmondja,

mit végezz.

Ebédelni

rohansz,

a pincér megmondja,

mit ehetsz,

délután a boltos,

hogy nála mit vehetsz.

Estére

idegen sorsokat

élsz meg

két reklám között.

De ha kilépsz

a bársonyos sötétbe

és feletted

igazi hold körül

remegnek

igazi csillagok,

borzongva kapaszkodsz

életedbe,

elszorult szívvel

kutatod:

ki vagyok?

Fájni kezd,

hogy szeretnek-e,

akiket szeretsz,

éled-e azt,

amit megtehetsz,

hiszed-e azt,

ami mád, tegnapod,

holnapod,

tudod-e,

Hogy te magad

vállalod?

Sorsod

magad

döntöd el.

Hogy élsz,

vagy halsz,

csak téged

érdekel.

S ha megáll

fölötted

az utolsó perc,

annyid marad,

mit emlékeidben

viselsz.