Asbóth Miklós elment (1943-2014)

Nyitott könyv

2014.08.23 22:07    |    Tamás László  

asbth_300Éppen három éve, hogy Abóth Miklós, a városi könyvtár igazgatója véglegesen szögre akasztotta az intézménye kulcsát, 68 esztendősen nyugdíjba vonult.

Rövid szenvedés után kisétált a földi létből, talán az égiek „tudás-templomát” igazgatja tovább, kritikus szemmel nézi, hogy mi maradt ki a Kalocsa szócikkből. Miklós szinte mindent tudott az egykori városról, a házakról, az utcákról, a terekről és az emberekről. Amit nem tudott, nem írt meg, azt talán nem is érdemes tudni – mondta az egyik ismerősünk. A kalocsai helyismereti gyűjtemény kicsi szobát tölt meg könyvekkel, újságokkal, szakdolgozatokkal, fényképekkel és minden más adathordozóval. Ez egy kiváló hely a búvárkodáshoz, a múlt megismeréséhez, a titkok feltárásához. Ezen a helyen tanulmányok, könyvek születtek keze nyomán. Miklós, ugye nincs jobb hely, mint a könyvtár, annak különös csöndje, ahol minden forrás kéznél van, a gondolat is szabadon szárnyal a múló idő ösvényén? Időutazásra szólít a kutató-könyvtáros, tegyünk egy sétát a történelmi város utcáin, sétáljunk egy jót a Nagyutcán és a Kisutcán is, nézzük meg, milyen szépek ezek az épületek, kik laktak bennük, s kik alkottak itt. Harminc év a „tudás templomában”, ugye nem kevés? Új katalógus építése, új intézmény felállítása és a cédulák tudatos gyűjtése, melyekből a tanulmányok, a bibliográfiák és a könyvek születtek.

Miklós, mély megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy elmentél, eszünk már tudja, de a szívünk tiltakozik, hogy nem lehet igaz. Kitöltetlen űr maradt utánad.

Miklós, tudod, hogy újra nyitottunk, vége a nyári szünetnek. Talán százan is jöttek, igen, a könyvfalók, akik kölcsönöznek tízesével, persze mások is, voltak, akik újságot kerestek, vagy „gépezni” jöttek éppen, ugye örülsz, ez a te műved is. Ez a mű nem téglából, betonból és acélból való, hanem tudásból, lélekből és emberségből. De jó lenne, ha ebéd után beugranál egy jó kávéra, Vali, Marianna, Bea, Éva, Rózsa készülődnek, kávét főznek, Csilla cigiért szaladt el, mert külön-külön ezek a dolgok semmit sem érnek – mondtad nekem többször már.

Most még nyár van, de tudjuk, hogy jön az ősz, és jönnek a hosszú, ködös, téli délutánok. A könyvtár körüli fákon a vastag hó is megül. Fázunk.

A könyvtár minden ablaka fényben ragyog, zsibong a gyermekkönyvtár, az olvasóban írók, költők, a kölcsönzőben most is sorakoznak az emberek. Tudásra vágynak, értékesre.

Miklós, lepj meg egyszer minket, nagyon várunk!


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás