Az első kalocsai diákönkormányzat története

2017.08.10 10:06    |    Bikfalvi Géza  

Kalocsa, mint kiváló szellemiségű iskolaváros, a szerzetesi és a világi iskolái révén, minden időben törekedett a legújabb, leghaladóbb pedagógiai módszerek alkalmazására. Így történhetett, hogy a jezsuiták Magyarországon több mint száz évvel megelőzték korukat, a diákönkormányzat bevezetésével.

A jezsuita iskolák mindig a legjobb pedagógiai módszerek bevezetésére törekedtek, a Jézus Társaság első idején (XVI–XVIII. század) a Ratio Studiorum oktatási és nevelési program, közel másfél évszázadon keresztül kiállta a próbát. Az alapjaiban változatlan módszert időnként újabb gyakorlati megoldásokkal egészítették ki. A Társaság második időszakában a XIX. század végén és a XX. század elején a legújabb pedagógiai irányzatokat ötvözték a hagyományos, a Szent Ignác-i lelkiségen alapuló nevelési módszerrel.

A közhiedelemmel ellentétben a jezsuiták nem csupán a minél nagyobb tudás átadására törekedtek az iskoláikban, nem pusztán művelt, hanem jellemes, a keresztény értékek szerint élő emberek nevelése volt a céljuk. Elsősorban az emberi jellemet, az akaratot és az erkölcsi erőt alakították. Arra nevelték a tanítványaikat, hogy a helyesen felismert igazságok mellett állhatatosan tartsanak ki egész életükben, ha kell áldozatok és szenvedések árán is, maradjanak meg a jó úton. Semmilyen rossz hajlam, vonzódás, külső és belső csábítás, alkalom és körülmény ne térítse el őket, a már megismert és elfogadott értékektől.

Az értelem nevelésénél fontosabb volt az akarat nevelése, vagyis a jellemképzés. A jezsuita iskolákban a legfontosabb célkitűzés lett annak a felismerésnek az elfogadása, hogy minden, ami egy embert emberré, tiszteletre méltóvá tesz, ami az élet küzdelmében az elmerüléstől megóv, ami a kísértésekben és a csábításokban megingathatatlan támaszt nyújt, ami a kötelességteljesítésben erőt és kitartást kölcsönöz, az nem más, mint a szilárd jellem.

Ugyanakkor állandóan keresték az új utakat, hogy az értelmi nevelés csorbulása nélkül, már a középiskolában gyakorlati ismereteket szerezzenek, amelyet a későbbi, a nagybetűs életben is használhatnak. Az útkeresés egyik fontos kérdése volt, hogy feloldják egyrészt a középiskola védő, óvó, békés és védett életének, ahol a tudás megszerzése az általános cél, másrészt az erkölcsi nevelésnek ellentétesnek látszó problémáját. Világosan látták, hogy az egyes szaktárgyak túlságosan részletes, aprólékos erőltetése helyett, gyakorlati, az életben is felhasználható ismereteket kellene oktatni. A jezsuita iskolából az állami- és a más magániskolákhoz hasonlóan a jellemképzés csaknem kiszorult a diákok túlzott tárgyi leterhelése miatt, jóformán csak a hittan- vagy a történelemtanár tudott tenni valami keveset az erkölcsi nevelés terén. Azonban a jezsuiták időben felismerték, hogy az olyan képzés, amely csupán az értelmet fejleszti, csak félembereket ad az életnek, csak az emberi léleknek mind a két fő vonása: az értelem és az akarat együttes, párhuzamos nevelése vezethet a teljes emberhez.

A XIX. század végén egyre inkább érezték a jezsuiták az oktatásuk gyakorlati részének a hiányosságait. A diákok megszokták, hogy minden szükségletükről a kollégiumi elöljárók gondoskodtak, minden tennivalót részletesen előírtak, amikor pedig kikerültek az élet első önállóságát igénylő állomására, nagyon önállótlannak és tapasztalatlannak érezték magukat. Ezért az új utak keresése során rábukkantak, az akkori Amerikában népszerű „School City System” néven működő diák önkormányzati rendszerre. P. Bíró Ferenc SJ 1905-ben került Kalocsára, ahol az akkori rektor P. Hörl Gyula SJ azzal fogadta, hogy reformálja meg a konviktust. P. Bíró korábbi tanulmányai folyamán megismerte az amerikai pedagógiai módszer előnyeit, amelyeket átvett, a hátrányait pedig a kongregációs neveléssel igyekezett ellensúlyozni. Megtalálta a tanulókat leginkább érdeklő eszméket, XX. század elején az egész magyar közéletben előtérbe kerültek a társadalmi kérdések, ezek természetes módon kerültek a fiúk gondolatvilágának a központjába, valamint tovább bátorította a szociális problémákkal való foglalkozást, amely egyébként is a kalocsai nevelés egyik hagyományos feladata volt. Például a konviktusban nagyon szépen virágzott a Szent Vince-egylet, az ebben tömörülő diákok, nemcsak a kalocsai városi szegényeket támogatták, hanem rendszeres kapcsolatot építettek ki a helyi fegyházban büntetésüket töltő elítéltekkel is.

P. Bíró elméleti elképzelései a tanulmányi, a humánus és vallásos elhatározások terén, gyakorlati formát kaptak, amikor 1907 végén P. Molnár László kalocsai rektor megadta az engedélyt, hogy a megfelelő előkészületek után, kísérletképpen megalakítsák a Jézus legszentebb Szívének Köztársaságát, a magyarországi jezsuita iskolák első diákönkormányzatát. Az engedély megadásának indító okait az alábbiakban foglalták össze:

1. Minden iskola és minden intézet abszolút célja a jellem kiképzése, melynek minden más, még a tudás is, csak segédeszköze.

2. Minden iskola és minden intézet annyit ér, ahány jellemet nevelt az életnek, ahány vallásos, lelkiismeretes, munkás, művelt modern ifjút tud felmutatni.

Hiszen a mélyen gondolkodó nagy Eötvös József báró mondja: „Valamint az ész relatív, úgy a jellem abszolút beccsel bír. Az ember valódi kincse nem eszének, hanem akaratának erejétől függ, akiből ez hiányzik, azt a nagy elméleti tehetségek csak gyengébbé teszik, nincs szerencsétlenebb teremtés a világon, mint a nagy ész, melynek a nagy jellem nem felel meg.”

A diákönkormányzat eszméjét a karácsonyi vakáció után pendítették meg a kollégium elöljárói, felajánlották a diákoknak, hogy a folytonos gyámkodás és felügyelet helyett, önálló, önkormányzati autonóm életet vezetnének be. Ha bizonyos garanciákat nyújtanak, sok dologban szabad kezet adnak a diákoknak, mivel az eddigi viselkedésük alapján bíznak és reménykednek, hogy az engedélyezett szabadságot jól fogják felhasználni. Így lassanként előre hozzászokhatnak az életben olyan nagyon szükséges önállósághoz. A kollégiumi ifjúság kitörő lelkesedéssel fogadta az elhatározást, összeültek, tanácskoztak, majd valamennyien írásban kötelezték magukat, hogy a jövendő választott képviselőket tiszteletben tartják és engedelmeskednek nekik. Az 1908 januárja utolsó napjaiban, az elöljáróktól megkapott alkotmánytervezetet részletesen megvitatták, minden osztály önálló nevet vett fel és megválasztották a tisztviselőket.

Az ünnepélyes beiktatásra február 1-jén került sor. A szakasz oltárára felállították Jézus Szíve szobrát, valamennyien felvették a díszruhájukat, majd vacsora után, a prefektus, P. Bíró Ferenc SJ bejelentette a köztársaság megalakulását. A beszéde után pedig felszólította a tisztviselőket, hogy a Jézus Szíve szobor elé térdelve tegyenek ígéretet az alkotmány megtartására. Sorban letették az ünnepélyes fogadalmukat: Kőszeghy László (VI. oszt.), a Respublica Ssmi Cordis Jesu első szakaszelnöke, majd Cingell László (VI. oszt), a Magyarok Nagyasszonya kerületelnöke, Klinovszky Károly (V. oszt.) a Szűz Szent Imre herceg kerületelnöke, Tüll Alajos (IV. oszt, későbbi jezsuita tartományfőnök) a Szeplőtelen fogantatás kerületelnöke és Török János (III. oszt.) a Szent István király kerületelnöke következtek.

Kőszeghy László szakaszelnök olvasta elő az ünnepélyes ígéretet, amelyre az egész „köz-társasági diákság” egy szívvel és egy lélekkel felelt: „Ígérjük és megtartjuk”. Másnap, február 2-án Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén aláírták a köztársaság szervezeti alapokmányát és alkotmányát.

Az alkotmányon kívül meghozták a különféle házi szabályzatokat, amelyek a Respublica munkarendjét szabályozták: a szakaszgyűlés házszabályait, az osztálygyűlés házszabályait, a fegyelmi eljárást, a büntető és fegyelmi rendszabályokat. Írásban részletesen lefektették, hogy az elöljáróság milyen munkaköröket engedett át a „Köztársaságnak”.


Válogatott irodalom:

László Ferenc SJ: A Stefáneum nevelési célja. Kalocsai J.T. Stephaneum Levelező Lapja 2 (1908) 3, 42-46

Bíró Ferenc SJ: A Stefáneumi nevelés és a Jézus szentséges Szíve tisztelete közötti viszony. Kalocsai J.T. Stephaneum Levelező Lapja 2 (1908) 3, 46-50

László Ferenc SJ: Jézus legszentebb Szívének Köztársasága. Kalocsai J.T. Stephaneum Levelező Lapja 2 (1908) 3, 51-55

Petruch Antal SJ: School city-system. „Száz év a magyar jezsuiták múltjából.” II. rész. Kecskemét, 1992. 154-156



Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás