Az első ige

2011.07.04 22:16   

„Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyenek más isteneid rajtam kívül!” (II Mózes 20,2-3)

Az első parancsolatban Isten bemutatkozik. Miért mondja ezt Isten Izráelnek? Hát nem tudták, hogy így van? Bizony nem. Legalábbis nem eléggé, nem mindnyájan, nem igazán. Elfeledkeztek róla! Az első parancsolatban tőlünk, keresztényektől, az Újszövetség népétől azt kérdezi Isten, hogy ki nekünk Jézus Krisztus? Amilyen sokféle felelet hangzott el erre a kérdésre már akkor is, amikor Ő itt járt emberi testben közöttünk, olyan sokféleképpen vélekednek az emberek ma is Istenről. Kell lennie egy magasabb lénynek – mondják – biztosan van Isten az égben… és így tovább. Kicsoda nekünk Jézus Krisztus? Ma divat a különböző vallásokat egymás mellé helyezni. Könyvek jelennek meg arról, hogy bizonyos elemeik összeszedésével egy eszményi vallást lehetne létrehozni. Felsorolják ezek között a kereszténységet is, és az ember saját csalásának lesz az áldozata, mely szerint maga válogathatja meg megváltóit, szabadítóit, üdvözítőit. Nos, ebben az eszmei zűrzavarban, ebben a szörnyű válogatósdiban, ki nekünk Jézus Krisztus? Ebben a zavaros helyzetben, jó lenne, ha minden kereszténynek hitvallásává válna az, amit Jézus Krisztus első tanítványai és Péter olyan hatalmas erővel hirdetett pünkösd után: „…és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (Apostolok Cselekedetei 4,12) Csak Jézus Krisztus által nyerhet minden ember a bűneire feloldozást, és csak Ő általa kaphat üdvösséget. Minden más csak emberi próbálkozás és erőlködés, amelyben az ember nem nyerhet igazi megoldást! Persze ezek az idegen istenek ritkán nyilvánvalók az életünkben. Sokszor elrejtőznek. Annyira megszoktuk már bálványainkat, hogy észre sem vesszük őket. De mi a bálvány és bálványimádás? Mindaz, ami Isten mellé, vagy Isten helyére kerül. Fontosabb, mint Isten, akiben, amiben ugyanúgy bízunk, vagy lehet jobban, mint Istenben. Az ember mindenből tud istent csinálni, aki, vagy ami fontosabbá válik, mint Isten és teljesen átszövi az életünket. A TV, az internet, a sport, a munka, horoszkóp, jóslás, babonaság… Lehet embereket és önmagunkat is isteníteni (amiben a legnagyobb gyakorlatunk van). Minden bálvánnyá lehet, és kiszoríthatja Istent az életünkből. Sok ember mondja, nincs időm templomba menni, és gyártjuk a kifogásokat, amelyekkel próbáljuk, megnyugtatjuk lelkiismeretünket. Mennyi sok dolog választja el ma az embereket Istentől! Hajlandóak vagyunk-e bálványainkat néven nevezni és elhagyni? Már talán annyira megszoktuk őket, hogy észre se vesszük, hogy vannak, és fertőzik az életünket! Vágyunk-e arra, hogy egyedül Isten legyen az Úr az életünkben, aki kész megszabadítani minden megkötözöttségünkből, nyomorúságunkból… és helyre állítani életünket? Ez a lehetőség mindannyiunk előtt nyitva áll!

Nincsenek, nem lehetnek, tehát ne is legyenek idegen isteneink, bálványaink, Ő előtte! Mert vagy Jézus Krisztus a mi egyetlen megváltónk, szabadítónk… vagy ha bálványokat és szabadítókat is számon tartunk és megengedünk életünkben, akkor nem lett még Ő a mi Urunk, életünk felett.

Bálint Miklós

lelkipásztor


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás