Az ember sorsa

2014.07.06 16:45    |    Princz Mária – Gróf József  

Némely ember bús, botor, bolond,

míg más ostobán vidám,

van, kinek nyakát nem húzza kolonc

s van, kinek nem terem virág.

 

És van oly is, kinek az élet

nem lakodalmas út,

számára nincs kiút –

mert léte végleg kiégett.

 

De van álmunk, s a léleknek fáklya,

amivel világíthatunk

bele a sötét bolyhos éjszakába

és akkor, még talán láthatunk.

 

De mit látunk, ez itt a kérdés,

a mennyet vagy a poklot?

Itt nincsen, nem is lehet félreértés,

egyiket-másikat, melyiket akarod.

 

Ám a lényeg mégiscsak az:

van-e értelme a létnek?

A mindennapok beborult ege mögött

azért ugye mindig süt a nap?

 

Igen, mindig kisüt a nap

s vígan nézünk föl az égre,

és a virágok nekünk is nyílnak

s miénk a szavak mindensége.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás