Az igazi Valentin

2009.03.05 14:42    |    Pavelkó Gizella  

Tanyasi létemre nem nagyon értettem én ezt a Valentint. A hirtelenpiros szívecskéket, agyondíszített virágokat, (amelyeket ugye venni kell, nem pedig szakítani) talán nem is vélekedtem túl jól erről, míg meg nem láttam, hogy bizony tartalom is lehet mögötte, ha nem is hirtelenpirosba csomagolva.

Igen jó dolog bálokba járni. Lehet az Mikulás környékén, vagy farsang idején. Lehet jótékony, amivel valakinek segítünk, lehet batyus, ahol esszük-isszuk, amit magunkkal hoztunk, de lehet egyszerűen csak bál.

Lehet a bálban táncolni, mulatni, de lehet tombolázni is.

A tombolán pedig lehet nyerni: olyan dolgokat, amiért tényleg veszünk tombolajegyet, de bizony egyebeket is. Előfordul, hogy nagyobb boldogságot jelent, ha nem mi vagyunk a kisorsolt tárgy „bol-dog” nyertesei, az is előfordul, ha csapattagunk nyeri, egész estére az ugratás-szórakozás tárgya a nyeremény.

De vannak ám komoly főnyeremények, amiért a mi csapatunk bizony jelentős anyagi áldozatot is hajlandó hozni, talán az összes tombolát is megvennénk, csak miénk legyen a főnyeremény.

Így volt ez a mangalicával is. Mert hát a jó buli után még jobb csak egy igazi, közös disznótor lehet, ami tor a javából.

Nem olyan, ahol már délben el is mosogattak. Mert az csak disznóvágás.

A torban megadják a módját. Szalmával pörzsölik a mangalicát, közben friss pogácsát esznek forralt borral és hagymás vért sütnek reggelire.

Aztán szépen sorjában minden munka. Komótosan, beszélgetve, néha nótára fakadva, ízlelve a sok-sok finomságot. Főleg pedig mindannyiunk ízlése-kedve-szokása szerint készíteni valamit. Mert ugye ahány ház – annyi szokás.

Ez évben, merthogy már harmad ízben mangalica-disznótoroskodtunk együtt, éppen Valentin napjára esett a nagy nap. Meg is volt minden, annak rendje-módja szerint , kisült a zsír, kiabálódott a hurka, elkészült a vacsora, kicsit a férfi társaság is, szépen mulatozgattunk.

Jó háziasszonyunk a sütikék után bejelentette: meglepetés van: tombolázni fogunk!

És szép sorjában előkerültek az évek során összegyűlt, ez idáig ki sem csomagolt, rettegett báli nyeremények: hasznavehetetlen műanyag fűszeres, sörösüveg – alkoholmentes sörrel, gipsz figura, érdekes ízlésre valló keretezett kép, hasonló csecsebecsék, szerintem mindenki tudja, miről beszélek.

De előkerültek a gondosan előre elkészített borítékok is: választékos – igazi piros – szépírással, „Boldog Valentin napot” alatta csapatunk himnuszával: „szeressük egymást gyerekek”. A borítékban pedig a nyertes család neve. Így tomboláztunk.

A levegőben pedig határtalan öröm, boldogság, derű, kacagás, amilyen Valentin napján kell.

Valószínűleg erre gondolt az, aki Valentin napkor örömet akart szerezni. Lehet, hogy falusi ember volt. Az is lehet, hogy tanyasi. És lehet, hogy a virágot a kertben szakította. És most már én is értem a Valentint.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás