Az élet szép

2016.08.19 10:33    |    gabierika  

Olykor. Nem annyira olykor, de néha. Vagyis annál azért többször. Esetleg néhanap? Maradjunk ennyiben.

Ülök a számítógép előtt. Valamiért a legszebb és legnagyszerűbb gondolatok fogalmazódnak meg bennem. Hurrá, a múzsám már kávézott ma reggel! Most, most fogom megírni azt a cikket, amitől mindenki boldog lesz, és…

Neeeeeem! Áramszünet. Nézem a gépemet, az meg engem. Én reménykedve, ő hidegen, komiszan, de minimum közömbösen. Csend.

Negyedóra. Na, jó, a macskák úgyis éhesek, meg nekem is kellene kávézni, hátha a csodás gondolatok megmaradnak.

Fél óra. Macskák szájukat nyalogatva néznek befelé az üvegajtón, talán azt csodálják, amint ezt hajtogatom: nem vagyok ideges, miközben széttúrom a hajam?

Háromnegyed óra. Telefon ismerősnek, náluk is. Érdeklődés a szomszédtól, náluk is. Felhívom a rádiót, talán nekik bejelentették, miért és meddig. Sajnálják, nem, de hallgassak zenét, az megnyugtat. Hát, ha csak nem magam játszom valami kellemes muzsikát, mert ugye, áram, az nincs.

Egy óra. Elkezdek telefonszámot keresni a szolgáltatóhoz. Nem a neten, hogyan keresnék ott, hiszen az számítógéphez, mint tudjuk, áram kell. Telefonkönyvben. Ja, az nincs. Ugyan ígérte a kábeltévé szolgáltató, hogy majd küld, de biztosan úgy van vele, a neten úgyis fent vannak a számok. Viszont a megnézéséhez… Jó, nem ismétlem, úgyis tudják.

Másfél óra. Megkeresem a szolgáltató számláját, azon csak van telefonszám! Van, persze. Egy kedvezményes díjszabással elérhető, meg egy vezetékes. Slussz. Nem kérdés, melyiket hívom. Hang közli, hogy augusztus 1-jétől már csak a másik, a vezetékes számon hívhatók. Bár addig még van két hét, átszoktatásunkat gondosan és előre megkezdték, mert már most is csak a másikon hívhatók. Csendesen felelevenítem azt a sajnos kihalt szokást, amikor az ügyfél minden mobil hálózatról hívhatta a szolgáltatót egy, a sajátjával megegyező körzetszámon, mert az úgy méltányos, ugyebár. Mindegy. Megint haladtunk a korral. Áram még nincs, bepötyögöm a vezetékes számot, és azután vagy két és fél percig hallgathatom a saját költségemen, amint hang elsorolja mindazokat a tudnivalókat, amelyek nekik fontosak. Vérnyomásom a nem mérhető tartományba emelkedik, hangulatom szintén mérhetetlen tartományba süllyed. Végre előkerül egy igen kedves ügyintéző, és meglepetve értesül, hogy egy és háromnegyed órája nincs áram. Már bevallottam a nevem, jó előre megadtam a szolgáltatói azonosítómat, és így megtudhatom: nem terveztek áramszünetet, fogalmuk sincs, miért van mégis, és az ingerült kérdésre: az áramkimaradás okozta kárt ki téríti meg, hang angyali kedvességgel közli, hogy azt akkor mérlegelik, ha két óránál hosszabb időre kimarad az áramszolgáltatás.

1 óra 55 perc. Fény visszatér, szerkentyűink életre kelnek. Pihentem két órát, jár az a magyarnak. Volt időm végiggondolni, hogy a már mindenütt számítógépes, internetes ügyintézés korában vajon mit jelent egy-egy ilyen kényszerpihenő? Leálló rendszereket, ingerült ügyintézőket és ügyfeleket. Ehhez képest engem itthon, párnák közt üthet meg a guta, mi az nekem?

Mi? Hogy váltsak szolgáltatót? Tényleg? Javasolna másikat a meglévő, egyetlen egy helyett?!

Ülök a számítógép előtt. Sajnos, van áram, így a kedvelt közösségi oldalon gyorsan, egy füst alatt elérem összes ismerősömet, elintézek csomó találkozót, mifenét. Közben röpke fél óra alatt találok öt-tíz garantált fogyókúrát, rák elleni csodaszert, a saját érdekemben azonnal továbbküldendő, ekkor szerencsét, ellenkező esetben tragédiák sorát előidéző küldeményt, és néhány politikai pengeváltást. Gyönyörködhetek a jelenségben, hogy embertársaim a világon mindent elhisznek, amit ezen a helyen leírva látnak. Lepöccintek néhány kéretlen kapcsolatra jelentkezőt a világ túlsó végéről, akikről nemrégiben olvastam, hogy hiszékeny nőneműeket nyúlnak le egészen komoly összegek erejéig, és egészen elképesztő meséket előadva. Kell ez nekem?

Az élet szép. Olykor. Nem annyira olykor, de néha. Vagyis annál azért többször. Esetleg néhanap? Maradjunk ennyiben.

Utóirat: azt hiszem, alapul véve boldogult ifjúkorom halhatatlan párosát, Lujzát és Jenőt – a felejthetetlen Psota Irén és Major Tamás által előadva –, megalkotom mintájukra napjaink házaspárját, akik egymástól két méterre beszélgetnek hasonló stílusban – okostele-fonon, vagy tableten…


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás