Barna Mihály, a bíboros-érsek hegedűse

2018.04.17 19:49    |    Bikfalvi Géza  

A cigányzene a XVII. század második felében a népi szórakoztatás általánosan elfogadott műfaja és formája lett, egyaránt szerepelt a falusi életben és a főúri udvarokban is. A cigányok a XVIII. században bevonultak a kúriára, a cigányzene kuriális muzsikává válik. Minden igazi magyar úrnak megvolt a maga cigánya. Ha nem is éltek a kúrián, de odatartozónak tekintették. A barokk-korszak reminiszcenciáinak megfelelően udvari muzsikusnak is tartották, és sok földesúr egyenruhát szabatott kedvelt cigányának. Nagyon divatossá vált a veres nadrág és a sárga csizma, mint a cigánymuzsikusnak egy századon át meggyökeresedett rendi öltözete.

A szatmári békekötés után a legszebb és legragyogóbb magyar főúri udvartartást gróf Csáky Imre (1672–1732) kalocsai bíboros-érsek vezette. A főpapi egyéniség a zenét annyira szerette, hogy állandó énekeseken kívül kétféle zenekart is tartott udvarában, a zenészek minden útjára elkísérték a főpapot. Csáky Imre változatos életű és tevékeny ember volt, nagyon gyakran utazott Bécs, Nagyvárad, Lőcse, Kalocsa között és ilyenkor valóságos udvart vitt magával. A huszonhat kocsis utazó karavánja kilencvenhárom főnyi személyzetből állott, köztük az énekesek, két tenorista és két altista és a zenészek. A zenekart a korabeli leghíresebb magyar cigányprímás, Barna Mihály vezette. Aki a hagyomány szerint Rákóczi udvari zenésze volt, és amikor a fejedelem bujdosásnak indult, a Szatmár megyei Olcsaapátiban térdre borult előtte, átfogta lábait és így siratta: „Elmégy-elmégy, nagyságos fejedelem, itt hagyod a kincset, keresed a nincset.” Utána pedig keservében megalkotta a híres Rákóczi-nótát, amelyből a Rákóczi-induló származott. Mindez történelmileg nem igazolható legenda. Barna Mihályról okmányilag csak annyit tudunk, hogy Csáky Imre udvari zenésze volt, nagyszerű muzsikus, aki zenekarával valószínűleg a barokk udvari zenét szolgáltatta a bíborosnak.

Amikor úton voltak és ebédhez asztalt terítettek, Barna Mihály muzsikusaival Isten szabad ege alatt szórakoztatta az utazó karavánt. A bíboros két zenekara közül az egyik fúvós zenekar volt, ennek csak a létezését tudjuk, egyházi célokat szolgáltak. A vonós zenekara azért volt híres, mert Barna Mihály volt a prímása. Neves, nagy cigányzenész volt, aki először kapta a „Magyar Orpheus“ címet, amelyet később Bihari Jánosra, a legnagyobb magyar cigányprímásra ruháztak. Pálffy Miklós nádor, Esterházy Ferenc és a többi főurak szerencséjüknek tartották, ha a bíboros farsangra vagy farsangi mulatságra kölcsön engedte át. Így került 1726-ban a nádorhoz, 1731-ben Esterházyhoz. Muzsikája elragadta a bálozó, mulató közönséget és még az osztrák vendégek is oda voltak a magyar cigányért.

A neves muzsikus életében, különleges esemény volt a szepesváraljai zenei verseny, amelyet Csáky Imre rendezett. Barna Mihályt főúri vendégei jelenlétében tizenkét muzsikussal állította szembe a bíboros. Valószínű, hogy nem cigányok voltak az ellenfelek, de ha cigányok voltak is közöttük, a bíboros cigánya az összes között a legkiválóbb volt. Ugyanis megnyerte a versenyt és annyira magára ragadta az urakat, hogy azok megfesttették olajban a képét és azt íratták rá: Barna Mihály, a magyar Orpheus.

Sokáig Barna Mihálynak, mint II. Rákóczi Ferenc udvari zenészének tulajdonították a Rákóczi-induló eredetét. Egy későbbi vélekedés szerint Barna nem a Rákóczi-indulót, hanem a Rákóczi-nótát szerezte, amelyet tőle unokája, Czinka Panna, a híres cigányprímásnő tanulta. Majd Czinka Panna eljátszotta a híres nótát Vaczek veszprémi kanonok előtt, aki aztán a játéka után a Rákóczi nótát lekottázta és átadta Ruzicska veszprémi karmesternek. Ruzicska ebből írta a Rákóczi-indulót, hozzá „ütközetet” is irt, amely még buzdítóbb, mint maga az induló. A Rákóczi-nótát, indulót és ütközetet gróf Fáy István – aki maga is zeneszerző volt és Vaczek kanonok személyesen ismerte – az általa kiadott „Régi magyar zene gyöngyei” című ötfüzetes művében zongorára négy kézre átírva kiadta.

Barna Mihályról szóló írásban nem szabad megfeledkeznünk, unokájáról, Czinka Pannáról, akit a bíboros érsek nagyra becsült és segítette művészi kibontakozását.

A legendák ködébe vesző, első magyar cigányprímás, Czinka Panna, az 1710-es évek elején született Sajógömörben (ma Gemer, Szlovákia), sajnos pontosabb adatokat nem ismerünk, az anyakönyvi bejegyzések hiányában. Eredetileg a keresztségben az Anna nevet kapta, evangélikus vallású volt. Panna már kilencéves korában kiválóan hegedült, ezért a helyi földbirtokos, Lányi János felkarolta és saját költségén Rozsnyóra küldte, hogy a hegedűjátékát tökéletesítsék. Palacky Nepomuk János, a kiváló városi karmester vette kézbe oktatását, aki a hegedülésen kívül a hangszerelésbe és a zeneszerzésbe is bevezette. Nagyon rövid idő alatt bámulatos haladást ért el, tizenkét éves korában már önálló koncerteket adott. Két év múlva cigány szokás szerint férjhez adták, Dányi Mihály cigány patkolókovácshoz, aki nagybőgőn játszott. Majd férjével és két zenész sógorával, 1728-ban megalapította a zenekarát, amely a mai értelemben vett első cigánybanda volt, vagyis a két hegedűs, a prímás és a kontrás mellett egy cimbalmos és egy nagybőgős zenélt, ahol a prímás a dallamot játssza, a többiek dolga pedig a harmónia és ritmuskíséret. A prímás szerepét természetesen Czinka Panna töltötte be, aki a korabeli leírás szerint muzsikálás közben egy olyan rövid pipát szeretett szívni, amely nem zavarta a hegedülésben. A cigánybanda nagyon rövid idő alatt messze földön híressé vált, ünnepségeken, lakodalmakon léptek fel. Így megfordultak a Pálffyak királyfai lakodalmán, a Balassák pozsonyi palotájában, de legnagyobb megtiszteltetésként Mária Terézia udvarában muzsikálhattak. A zenei virtuozitásuk révén külföldre is eljutottak, meghívták őket Lengyelországba és Romániába.

A földesúr a későbbiekben is támogatta Czinka Pannát és családját, a folyóparton telket ajándékozott nekik, ahol egy tágas házat építettek, és kétévente szép vörös, fellépő ruhát csináltatott részükre. A prímásnőről feljegyezték, hogy mindig kurucos szabású férfiruhában lépett fel, csak fiatalkorában látták gömöri népviseletben. Amikor nem zenéltek, Panna a hagyományos háziasszonyi dolgokkal foglalkozott, ellátta a háztartást és mellette segített férjének a kovácsműhelyben. A házasságából négy fiú és egy leány született, a későbbiekben már fiaival együtt zenélt a fellépéseken.

Mivel egész életükben takarékosan éltek, a zenélésből csinos kis vagyon gyűlt össze, amelyet a család örökölt. Panna 1772. február 5-én hunyt el. A legenda szerint végrendeletében meghagyta, hogy díszruhájában, gyémántos gyűrűjével temessék el, és melléje tegyék kedves Amati-hegedűjét is, amelyet Csáky Imre (1672–1732) bíborostól kapott ajándékul. Ez utóbbi természetesen nem igaz, a sírjára díszes emlékmű került, amelyre latinul a következőt írták: „Ebben a sírban pihen Czinka Panna a világhírű hegedűművész. Hamvai felett örökké fényeskedik híres neve.” Sajnos a temető felszámolása után sírja elveszett. Az emlékét Sajógömörben, a barokk-klasszicista kastéllyal szemben álló mellszobra őrzi, amelyet 1992-ben avattak fel, a hanvai Igo Aladár alkotása. Ennek megkoszorúzása a rendszeresen itt rendezett Országos Czinka Panna Prímásverseny egyik programja. A művelődési ház előcsarnokában pedig megtekinthető Fertő Dezső Czinka Pannáról és zenekaráról készült néhány kisebb domborműve. Czinka Pannát a sokáig Sajógömörön tanító id. Bódi Bertalan festményen is megörökítette, amely a kultúrház színháztermének bejárata felett található.

Nagyon sok nótát szerzett, de hitelesen egy sem maradt fent, a neki tulajdonított szerzemények többségét, az 1800-as években, a halála után más nótaszerzők írták. Ezeket 1858-ban, Fáy István (1809–1862) és Káldy Gyula (1838–1901) adták ki: A régi magyar zene kincsei című gyűjteményben. Néhány szerzeményének csak a címét ismerjük, mint a Háromszáz özvegy nótája, a Halotti tánc és az Ősapáink dala. A legendák szintén neki tulajdonítják a híres Czinka Panna-nótát és a Rákóczi-indulót, de ezek kétségen kívül, csak sokkal később a XIX. század elején keletkeztek.

Czinka Panna vonzó személye és érdekes élete nagyon érdekelte az utókort, számos legenda és mese keringett alakjáról. Halála után a költők versengve zengték erényeit, szépségét és zenei tudását. Főként Fáy István terjesztett róla rengeteg legendát, feltűnő szépségű, drágakövekkel díszített ruhájú, Amati-hegedűvel rendelkező cigányasszonynak írta le. A valóság azonban egészen más, bőre erősen sötét és himlőhelyes volt, nyakán pedig óriási golyva éktelenkedett. Gyerekeire tekintélyes vagyont hagyományozott, ez annak volt köszönhető, hogy a megkeresett pénzt pedig nem herdálta el.

A kuruc-időket felidéző nótáit Thaly Kálmán (1839–1909) hamisította, és tőle ered a legenda is, hogy Czinka Panna Rákóczi fejedelem kedves cigányzenésze, elbűvölő hegedűse, majd később a kedvese lett volna. Egyébként a XIX. századi romantikus hagyomány Thököly, de főleg II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) udvarát is cigányzenészekkel népesítette be, noha a történeti dokumentumok erre semmilyen bizonyítékokkal nem szolgáltak.

Az irodalomban is kedvelt személy lett, először Ökröss Bálint (1829–1889) írt az életéről Czinka Panna címmel egy négy felvonásos, dalbetétekkel színesített népszínművet, amelyet Kolozsváron mutattak be 1886-ban. Az alakját Jókai Mór (1825–1904) Szeretve mind a vérpadig regényében rajzolta meg, amely Ocskay László (1680–1710) brigadérosról szól, valódi koránál korábbra helyezve. 1897-ben, Endrődy Sándor (1850–1920) adott közre róla egy nótaszerű verset. Az életéről szóló két regény, Czinka Panna címmel Dózsa Endre tollából, 1913-ban jelent meg Kolozsváron. Kodály Zoltán (1882–1967), Balázs Béla (1884–1949) szövegére komponált, Czinka Panna balladája daljátékát, 1948. március 15-én mutatták be az Operaházban, de a mű csúfos bukás volt, mind-össze két előadást élt meg. 1996-ban, Csemer Géza (1944–) roma származású író színművet írt Czinka Panna avagy a nagy kerti ünnep zűrzavaros előzményei avagy a Rákóczi induló címen. 2008-ban pedig közös szlovák-magyar film készült az életéről, Duąan Ra-poą rendezésében, Anna Gu-rji főszereplésével. A szlovák irodalomban Ján Botto (1829–1881) Báj Maginhrad elbeszélésében elevenítette fel az emlékét. A kései tisztelői roma Szapphónak nevezték.


Fontosabb felhasznált irodalom:

Bajnai Beke István: Gróf Csáky Imre bíboros élete és kora. Békéscsaba, 2000

Faggyas István: A cigányzene Gömörben. Debrecen, 1993

Liszt Ferenc: A cigányokról és a cigány zenéről Magyarországon. Pest, 1841. p. 277-278

Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bibornok élete és kora. Kalocsa , 1933

Mit mond a történelem Rákóczi muzsikusairól ? Prágai Magyar Hir-lap 16 (1937. május 16.) 111, p. 17

Ujváry Zoltán: Csömör híres muzsikusa: Czinka Panna. Gömöri magyar néphagyományok. Miskolc, 2002. p. 811-818

Evva Lajos: A czigányok viszonya a magyar zenéhez. Magyarország és a Nagyvilág 12 (1875) 5, p. 52-53


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás