A kivilágított fapiac meg a bátyai paprikakereskedő furfangja

2017.01.26 09:40    |    Fehér Zoltán  

Filológusoknak való aprómunka annak a kiderítése, hogy valamely tipikus téma, de akár egy nyelvi fordulat mikor és hogyan kerül be egy-egy irodalmi alkotásba. Vajon honnan származik a Melyiket a kilenc közül című Jókai-novella szüzséje, honnan vette Petőfi a János vitéz előképét? Schneider Sándor főrabbi például a Biblia korára vezette vissza Arany Fülemüle című verses anekdotájának témáját. Jómagam a történetet Bátyán a pataji bíróra adaptálva hallottam, aki – hogy a bölcsessége látszatát megőrizze – mindenkinek igazat adott. Amikor az egyik tanácstag emiatt fölháborodva így szólt: Nem lehet az, bíró uram, hogy mind a két félnek igaza legyen, a bíró ezzel zárta le a vitát: No, ebbe meg kendnek van igaza! Az sem utolsó kutakodás, amikor egy olyan verssor magyarázatát keressük, mint például De felült Lackó a béresek nyakára, nincs ki vizet merjen hosszú csatornára.

Néhány éve írtam is erről a kérdésről egy rövid szösszenetet Bátyai folklórelemek Arany Jánosnál címmel, s most illene bocsánatot kérnem a címadás hibája miatt, hiszen a cikkben ismertetett elemek nem csak bátyai, de általános magyar sajátosságok voltak valamikor. A bátyai paraszti önéletrajzok gyűjtésének idején a nem rég meghalt csodálatos mesélő, Vida Miklósné Farkas Margit néni írt le nekem egyik őséről egy könnyes humorú esetet, aminek olvastán azonnal elfogott a déja vu érzés. Igen, valahonnan ismerős a sztori.

A világjárókkal mindig is érdekes történetek estek meg, lettek légyen hajósok, katonák vagy kereskedők. Eulenspiegeltől Münchausen bárón keresztül Simplicissimusig Háry Jánosig vagy a bátyai Balázsmisa bácsiig. A bátyai történet az országokat járó paprikakereskedéshez fűződő anekdoták közé sorolható.

Az én nagyapám is járt paprikát árulni Pécsre. De nem mindig lehetett nagyon eladni a paprikát. Persze gyalog szoktak menni faluról falura. A nagyapám egyszer három napig már Pécsen volt, de nem adott el semmit. Már olyan fáradt és éhes volt. Haza is kellett volna már jönnie, de a batyu a hátán, a zsebében meg egy fillér sem, volt. Töprengett magában, hogy valamit tenni kéne, ki kellene találni, hogy mit tegyen. Ki is találta hamarosan.

Elkezdett jajgatni, kiabálni, lefeküdt a földre, hogy nagyon rosszul van. Kérdezték, hogy mi baja.

Jaj, mindjárt meghalok olyan rosszul vagyok! Nem is tudok továbbmenni. Egy fillérem sincs.

Hát egykettőre összejött oda sok nép, és megsajnálták. Ez is vett egy kis paprikát, meg az is, és így mindjárt elfogyott az összes paprikája.

Mikor kérdezték tőle a többi batyusok, hogy hogy tudott eladni annyi paprikát, mikor másoknak nem sikerült, nem árulta el. Hanem valamikor nagyon sokára egyszer csak elmesélte nekünk, hogy miként sikerült akkor eladni a paprikát.

A történet párhuzama a nagy székely író, Tamási Áron 1932-ben írott, a Kivilágított fapiac című novellájában található. Természetesen ebben nem paprikakereskedőről, hanem a kolozsvári piacon a maga kitermelte tűzifáját áruló székely furfangosságáról van szó. Kalandos, a székely faárus egész nap nem tudja eladni szekérnyi fáját. Mire hat óra eljön, egyedül marad az egész fapiacon. Már fiával, mintha az vevő lenne, eljátszatja az alkudozást is, mindhiába. Akkor a piac közepére rakásba kezdi rakni a fát, s alája szénát is készít. Maga gyufát lobbant és alágyújt. Aztán ostort vesz és felül szépen a rakás tetejébe. Fiának pedig azt mondja: Szaladj az utca felé és kiabáld, hogy sül egy ember, sül egy ember. A gyerek úgy is tesz, mire pillanatok alatt csődület támad. Próbálják jobb belátásra bírni az „öngyilkosjelöltet”. Édes bácsi, szálljon le! Mire a dacos válasz: Vaj eladom a fát, vaj meghalok! És ekkor megtörténik a csoda, amire a székely góbé számított is. Megvesszük! – lelkesednek többen is. Össze kell adni a pénzt! Egy úr rögtön megajánl száz lejt. Egy másik is százat. Végre négyszáz lej felajánlása után Kalandos leugrik a máglyáról, s elveszi a pénzt. Az emberek is megenyhülve nézik a lobogó tüzet, amely kivilágítja az egész fapiacot, miképpen a ritka öröm.

Micsoda agyafúrt ötlet késztette efféle csalárdságra a bátyai meg a székely parasztembert! Becsapják a városiakat, hogy elnyerjék jószándékukat, hogy megnyissák szívüket és pénztárcájukat. Ilyet csak az ínségesek és a koldusok találnak ki és értenek meg igazán, és a görbe úton elért siker láttán mégis tiszta szívvel dicsérik az Urat.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás