Boldogok, akiket üldöznek

2012.07.23 13:47   

„Boldogok, akiket üldöznek az Igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Máté 5,10) Ki szeretné, ha üldöznék? Senki sem örül, ha ártanak neki. Mindenki azt szeretné, ha az embertársai jóakarattal volnának hozzá. Nehéz megérteni, hogy áldás lehet abban, ha az embertársunk ellenséges érzületet táplál irányunkba.

Egy olyan világban élünk, amelyik kivágódott rendes kerékvágásából. Az emberek gyűlölik azt, amit szeretniük kellene, civódnak, ahol barátságban élhetnének, és harcolnak ott, ahol békesség volna a helyénvaló. Sebet ütnek ott, ahol gyógyítani kellene, és elvesznek ott, ahol az volna a kötelességük, hogy adjanak. Igazságtalanul cselekszenek ott, ahol az igazság arra várna, hogy gyertyatartóba tegyék. Gyermekségünktől kezdve öregségünkig mindig hajlamosak vagyunk arra, hogy azt tegyük, amit nem kellene tennünk, s hogy elhagyjuk azt, ami kötelességünk volna. Sokszor tapasztaltam már, hogy amikor valaki hitre jutva elfogadta Jézus Krisztust Megváltójaként, hite hagyónak, szektásnak… stb. vádolták meg, pedig élete megváltozott, például elhagyta az alkoholt és a családi élet helyre állt. Tulajdonképpen ilyen esetben azt várnánk, hogy Jézus Krisztusba vetett hitünk a felebarátjainkból csodálatot és tetszést váltson ki. Jézus a következőket mondta a tanítványainak, amelyet nem sokára önmaguk is tapasztaltak: „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.” (János 15,20-21) Amikor a tanítványok elkezdték hirdetni az örömhírt, hogy Jézus Krisztus meghalt minden ember bűnéért a kereszten, a tömeg rémülten kiáltott: „Ezek az országháborítók itt is megjelentek.” (Apostolok Csel. 17,1-9) Isten tiszta igazságossága, annyira felforgató és annyira ellentmond az emberi magatartásnak, hogy ma is kiváltja a hitetlen, sőt a felszínes és külsőségekre törekvő vallásos világ ellenséges érzületét. Nem minden időben és nem minden Krisztus követőnek kellett szenvednie. Jézus életében is volt olyan időszak, amikor növekedett testben, bölcsességben, értelemben és kedvet talált Isten és az emberek előtt (Lukács 2,52). A népszerűség ideje azonban rövidlejáratú volt, és kereszttel végződött. Jézus szolgálata során a legfőbb ellenségei a vallási vezetők voltak, akik nem akarták meghallani a tiszta Igazságot, pedig maguk az Igazságot hirdették, csak éppen nem élték. Jézus nem véletlenül mondta tanítványainak a vallási vezetőkkel kapcsolatban: „Amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek, de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” (Máté 23,3) Az Evangélium legnagyobb ellensége, mindig is az volt, hogy a rendetlen keresztények nem megkedveltették a kereszténységet, hanem az emberek megbotránkoznak abban, hogy maguk a keresztények vizet prédikálnak, de bort isznak. Jézus Krisztus követésében kikerülhetetlen, hogy a hívő ember ne találkozzon ellenséges lelkülettel, csak azért, mert hitét igyekezik megélni, a mindennapi életében. Ez csak annak a bizonysága, hogy „nem e világból” (János 15,18-19) vagyunk, hanem a „Krisztusban”. A népszerűség, a hízelgés és az Evangélium tiszta hirdetésének elhagyása veszedelmesebb lehet a kereszténységre ma, mint az üldözés.

Az a gúny és az a káromlás, amelyet Őreá szórtak, nekünk is kijut. Krisztus magára vette a kereszt gyalázatát érettünk, most rajtunk a sor, hogy ha kell, viseljük azt Őérette.

Bálint Miklós
lelkipásztor


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás