Boldogok az irgalmasok

2012.05.09 22:59   

 

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5,7)

Megfigyeltük-e, hogy milyen gyakran fordul elő mindennapi társadalmunkban a következő birtokos névmás? Az én házam, az én problémám, az én kinevezésem, az én idegeim, az én családom, az én nehézségeim... Ha mások iránt nem vagyunk irgalmasok, határozott bizonysága az annak, hogy mi magunk sohasem éltük át, milyen irgalmas Isten. Felebarátainkkal szembeni beállítottságunk sokkal pontosabb fokmérője hitbeli életünknek, mint valamennyi kegyes beszédünk. Hasonlóra gondolhatott, amikor valaki ezt mondta: „Az, ami vagy, oly hangosan beszél, hogy nem hallom tőle, amit mondasz.” Egy olyan állóvíz, amelyikbe ömlenek a patakok, de nincs kifolyása, bűzös, megfertőzött pocsolyává lesz. Ha keresztény mivoltunkban mindig csak az én kerül előtérbe, és nincs bennünk vágyódás, hogy mások felé szeretetet, irgalmasságot, együttérzést és segítséget osszunk meg, akkor pocsolyává váltunk. Ha kereszténységünk nem mutatkozik meg a mindennapi életünkben, nem határozza meg az emberekhez való viszonyunkat, akkor csak magunk körül forgunk.

Az életnek mily területein gyakorolhatunk irgalmasságot? Irgalmasságot tanúsíthatunk, mikor törődünk fele-barátaink szociális nyomorúságával. Ezer és ezer lehetőség adódik életünkben, amikor irgalmasok lehetünk. Közeledben biztos van egy kórház, vagy egyedül élő idős ember…, aki arra vágyik, hogy látogassa meg valaki, hozzon néhány szál virágot, vagy csak mosolyogjon rá barátságosan. Irgalmasságot gyakorolhatunk, amikor elvetjük előítéleteinket. Ez a szó, hogy előítélet, annyit jelent, mint előre elítélni, ítéletet mondani mások felett a háttér és a tények pontos ismerete nélkül. Ez mindig a gyengeség jele, és sohasem a keresztény ember ismertetőjele. Jézus telibe találta a dolgot, amikor ezt mondta: „Miért nézed a szálkát amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Máté 7,3) Irgalmasságot tanúsíthatunk, amikor a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot továbbadjuk. Az irgalmasság, amire világunknak szüksége van: Jézus Krisztus kegyelme, szeretete és békessége. Talán valamennyien egyetértünk abban, hogy az egyik kormányforma jobb lehet, mint a másik, de egyetlen kormányzatnak sem sikerült a bűnnek gátat emelni és az erény szélesebb körű elterjedéséhez segíteni. Sőt jól megfigyelhető csak az önmagunkkal való törődés; és a mások bajaira való odafigyelés és segítség egyre jobban kiszorul az emberek szívéből. Olyan kijelentések hallatszanak el nap mint nap, amelyek ezt jól tükrözik. Nemrég hallottuk, hogy ma „meg lehet élni havi nettó 47 ezer forintból”. Hol az irgalmasság? Ezen a területen kétségkívül csődbe jutottunk. Csak magunkkal törődő, öntelt életet élünk. Jézus szavai: „boldogok az irgalmasok”, igen sok mondanivalót rejtenek az irgalmas szívű nemzedékünk számára. Jézus leleplezi az ember egyik legnagyobb baját, amely nem más, mint az önzés. Ebből megváltozni, Jézus Krisztus nélkül, éppoly hiábavaló kísérlet, mint farkasokat bárányokká változtatni azzal, hogy tisztára mossák őket és gyapjas bőrt terítenek rájuk. A változás csak abban az esetben következhet be, ha azok az emberek, akikből a társadalom áll, Jézus Krisztust személyes Megváltójuknak fogadják el és az Ő akarata szerint akarnak és igyekeznek élni.

Amikor irgalmasságot tanúsítunk embertársaink irányába, akkor nem csak irgalmasságot nyerünk mi is Istentől, hanem boldogságra is találunk. Pál apostol ezt így fejezte ki: „Boldogabb leszel, ha te adsz másoknak, mint ha neked adnak valamit:” (Apostolok Csel. 20,35)

Bálint Miklós
lelkipásztor


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás