Boldogok a békességet teremtők

2012.06.24 12:34   

 

„Boldogok a békességre igyekezők, mert őket Isten fiainak hívják.” (Máté 5,9) Az emberek közötti torzsalkodás oly régi, mint maga az ember. Az Éden kapuja előtt kezdődött el, amikor Káin irigységből megölte testvérét, Ábelt. Az összekülönbözés oka lényegében ugyanaz volt akkor is, mint ma: az ember romlott természete.

A világtörténelem utolsó 4000 évében nem egészen 300 évig volt béke. Ha földünkre jönne egy Mars-lakó, hogy tájékozódjék földünkről, meg kellene állapítania a népek versengését, hogy melyik állít fel nagyobb hadsereget és eszeli ki a hatékonyabb erejű fegyvert. Fel kellene ismernie, hogy az emberek mennyire civódó természetűek, nem tudnak egymással megférni, és önzőbbek annál, sem hogy békésen tudnának egymás mellett élni. Miért van az, hogy ezen a földgolyón az emberek nem jutnak közelebb a békéhez? A felelet nagyon egyszerű: nem lehet tartós béke a világon, ha az ember nincs békességben Istennel. Az igazi békesség nem csupán az ellenségeskedések beszüntetését jelenti, vagy ideig-óráig tartó fegyverszünet egy háborúban. Láttam egy képet, amelyik egy frontszolgálatban levő katonát ábrázolt, és egy telefonvezetéket próbál helyreállítani. Az a hír, amelynek át kellett volna futnia a vezetéken, százak, sőt talán ezrek életére nézve döntő jelentőségű volt. Elszakadt a vezeték, és semmi sem volt kéznél a kapcsolás helyreállítására. A katona körül gránátok csaptak le, ő pedig megragadta balkézével a megszakadt kábel egyik végét, messzire kinyújtott jobbjával a másik végét, és így állította helyre az összeköttetést. A drámai hatású kép egyszerű címe ez volt: „Rajta keresztül…” Jézus Krisztus a maga helyettesítő halálával a keresztfán helyreállította a szakadást Isten és az ember között. A Szentírás ezt mondja: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5,1) Habár Isten soha nem volt ellensége az embernek, az ember szabad elhatározása alapján mégis Isten ellenségévé vált. A lázadás az Édenkertben kezdődött, a mikor Ádám elpártolt Istentől és a Sátánnal szövetkezett. Azóta is az egész emberiség történelme nem szól másról, minthogy az ember eredménytelenül fáradozik, hogy Isten nélkül boldogan és békességben éljen. Hol kezdődik az igazi békesség, és hogy béketeremtők legyünk? Béke sohasem támadhat háborúból. A háború a pusztítás, az elnyomás, a szenvedés és gyűlölet szülőanyja, és még sohasem hozott tartós békét. Nincs béke, amíg meg nem találtuk Istenben való békességünket. Ha béketeremtők akarunk lenni, elsősorban Istennel kell békét kötnünk. Az ember harca embertársa ellen nem egyéb, mint Isten elleni küzdelmének kifejezése emberi síkon. Amíg nem köt az ember fegyverszünetet Istennel, addig nem lehetséges az embertársával való békesség. Azt mondta valaki, aki megismerte Jézust: „A feleségem és én reggelenként civódva ébredtünk és este így tértünk nyugovóra. De mióta békességre jutottunk Istennel, otthonunk egy darab mennyország a földön.” Te is békességre juthatsz Istennel! Az első lépés az, hogy megszűnsz hadakozni Isten ellen. A második lépés az, hogy átadod magadat Neki, és elfogadod Krisztust Megváltódnak.

Csak ha ismerjük Jézus Krisztust és azt a békét, amelyet Ő ad, tudunk mi is békességet teremtők lenni. S Ő ígérte, hogy a békességteremtők élete boldog lesz, és Isten fiainak tekinti őket!

Bálint Miklós

lelkipásztor


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás