Csak úgy gondolkodom

2015.07.16 11:03    |    erika  

„Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, az összes angyalával, akkor leül dicsőséges trónjára. Akkor minden nemzet összegyűlik elé, és ő kettéválasztja őket, ahogyan egy pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobb oldalára, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.

Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: Gyertek, Atyám áldottai! Örököljétek azt az királyságot, amit Isten a világ kezdete óta elkészített nektek!

Mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, vendégül láttatok. Amikor nem volt ruhám, adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.

Erre így felelnek majd az igaz emberek: Uram, mikor volt az, amikor éhesnek láttunk téged és megetettünk téged? Mikor volt az, hogy szomjasnak láttunk téged, és inni adtunk neked? Mikor láttunk téged idegennek, és adtunk neked szállást? Mikor láttunk téged ruha nélkül, és adtunk neked ruhát? Mikor láttunk betegnek vagy börtönben, hogy elmehettünk volna hozzád?

Akkor a király így válaszol majd erre: Igazán mondom nektek: amikor megtettétek a legkisebb testvéreim egyikével, velem tettétek meg.”

(Máté evangéliuma 25:31-40)

Azt hiszem, nagy bajban vagyunk. Hiszen épp azon van az ország egyik fele (mint évek óta mindig, szanaszét húz a két felünk, vagy mondjak hosszabb időt?), hogy kiállítsunk magunkról egy rendkívül szégyenteljes bizonyítványt. Segítséget kérnek tőlünk háborúk, népirtás, éhezés elől menekülő emberek, és a válasz egy hamis érvrendszerrel alaposan megvezetett tömeg részéről a gyűlölet, a gyanakvás, az akár az élet kioltásának szükségességét hangoztató, nemtelen indulat.

Szégyenkezem, és meg vagyok döbbenve. Gyakran járkálok a legnagyobb közösségi oldalon, és közeli ismerőseim osztanak meg uszító tartalmakat, amelyek valóságtartalmáról meg sem győződnek, és hangoztatnak – kereszténységüket fitogtatva – olyan elveket, amelyek egyszer már elvezettek egy világháborúig!

Tényleg komolyan gondolja bárki is, hogy azoktól kell félni, akik menekülnek, és nem azoktól, akik elől menekülnek? Tényleg komolyan gondolja bárki is, hogyha lehet válogatni bőrszín és vallás alapján az emberek között, akkor egyszer nem ő fogja magát az út szélén találni, ahol a mellette haladók leköpik, esetleg belerúgnak, és ő ott fog remegni nyelvtudás nélkül, élelem és pénz nélkül, esetleg gyermekét, unokáját ölelve-védve a rájuk meredő fegyverektől?

Szörnyű, ami történik a világban, megbocsáthatatlan a gőg és közöny, és mindennél rosszabb a gyűlölködés. És mégis hiszem, hogy nem véletlenül történik mindez. Próbatétel, az emberség próbatétele – a mi emberségünké. Nem, nem a szomszédé, nem a másik ország lakójáé, nem a „másféléké”: a miénk. Mindegyikünké, és mivel a világ úgy van berendezve, hogy azt kapod vissza, amit te adsz magadból, hát ideje lenne az ébredésnek, a gondolkodni kezdésnek, a felelősség felvállalásának. Vannak, akik már teszik, amit kell. Vannak, akiknek még alszik a lelke, vagy éppen tévúton jár. Sokszor egyszerűbb mantrázni, amit a szájakba rágnak, mert nem kell hozzá gondolkodni. De higgye el mindenki: nem lehet megúszni. Nem lehet az életen csak úgy átlábalni, mint egy mocsáron átgázolni, örülve, hogy kiértél, vissza sem nézve a többire, akik elsüllyedtek. Ne örülj korán: nem tudod, mi vár a parton…


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás