Szenilitás

2016.10.05 09:43    |    Dávid Attila  

– Próbálj meg jobban odafigyelni! – mondta a feleség (mintegy aznapi feladatként) a férjének. A férje azon a napon (akárcsak az előzőeken) már három-négy esetben nem találta a dolgait ott, ahol – emlékezete szerint – lerakta.

Mostanában egyre többször fordult elő ilyen eset a férfivel, aki – a felesége unszolására – hiába kereste fel a háziorvosát, aki azt mondta, hogy ilyen korban már meg-megjelenik a feledékenység, s ő – mint orvos – nem tehet mást, minthogy felír a férfinek egy kis értágítót, hátha jobb lesz az agy vérellátása, és a férfi talán kevésbé lesz feledékeny.

Azonban a gyógyszer – érthetetlen módon – nem ért semmit. A férfi továbbra is minden nap hosszú perceken át kereste a cuccait, illetve a feleségével korábban megbeszélt dolgokra sem (vagy nem úgy) emlékezett.

A férfi felesége egyre többször fakadt ki: – Hát milyen élet jutott nekem? Idősebb koromra a párom szenilis lett, s nekem kettőnk helyett is mindenre oda kell figyelnem! Hát ez már sosem lesz jobb, csak rosszabb?.

A férfinek lelkiismeret-furdalása támadt a felesége kifakadása kapcsán: elhatározta, hogy egyszer s mindenkorra véget vet a felesége – s persze a saját – szenvedéseinek. Az egyik este, amikor lefekvéshez készülődtek, a férfi – amikor a felesége éppen nem látta – a szokásos egy tablettánál sokkal több altatót vett be, majd a feleségével lefeküdtek aludni.

Amikor másnap reggel a feleség felébredt, feltűnt neki, hogy nem hallja a mellette fekvő férje szuszogását. Felugrott, megrázta a férjét párszor, de a férfi nem reagált semmire, nem adott semmilyen életjelet.

A nő ekkor meglátta az éjjeliszekrényen az altató dobozát. Kinyitotta, de a dobozban már csak a tablettatartó levelek voltak, gyógyszer egy sem. A nő ekkor rájött, hogy mi történt: a férje a saját magán egyre elhatalmasodó szenilitást látva, és az esetleges Alzheimer-kór kialakulásától, majd elhatalmasodásától félve, öngyilkos lett.

Az asszony megbizonyosodott arról, hogy a férje halott, majd a biztonság kedvéért még várt egy órahosszát, s utána tárcsázta a rendőrséget. Amíg a kihívott járőrre várt, addig arra gondolt, hogy a maga elé kitűzött célt – vagy éppen feladatot – kitűnően teljesítette: nem hiába volt, hogy hónapokon keresztül titokban mindig máshová pakolta el a férje cuccait, illetve úgy tett, mintha a férje rosszul emlékezne a vele korábban megbeszélt dolgokra – a végére csak sikerült egyszer s mindenkorra megszabadulnia a férjétől…


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás