Elmegyek

2015.08.13 09:54    |    -sl-  

Hetek óta járkált, ha kérdezték, hova megy, „dógom van” válaszolta kurtán, de nem bántón. Amerre járt, érezni lehetett, van valami a levegőben.

– Elintéztem mindent. Elmegyek. – Felkelt a székről. – A papírok a számzáras kis bőröndben vannak. Ha holnaphoz egy évre nem jövök vissza, gyújtsatok mindszentkor egy gyertyával többet.

– Hova mész ilyen sötétben? – hallotta még a csukott ajtón keresztül.

– Hova megy? – kérdezte a gyerek az anyjától. – Megint felhúztad az agyát valamivel? Te sose bírod tartani a szád! Mi van, ha tényleg elmegy?

– Megy a fenét! Hova menne a vén hülyéje? Olyan az apád, mint a kutya, ha belerúgsz, akkor is visszajön.

- - -

A sarkon megállt, mintha várta volna, hogy hallja az annyiszor hallott szemrehányó hangot: „Gyere vissza! Hallod, azonnal gyere vissza!”

A következő sarkon is megállt, vissza is nézett, hátha a gyerek… neki csak jelentek valamit. A többi utcasarkon már meg sem állt. Akkor se fordult meg, amikor elhagyta a helységjelző táblát. Késő este volt már. Innen egy óra az állomás.
„Mehetek gyorsabban is, mint ötvennel” – mondta hangosan röhögve és szaporábbra fogta lépteit. Egyszer látott egy videót, ahol légiósok meneteltek. Mindig ki akarta próbálni. Vállához fogta a láthatatlan puskát, dülöngélt, mint szélben a nád. „Az is bolond, aki beáll légiósnak, ha ott így kell menni” – mondta az útszéli kukoricásnak.

Zárás előtt még meg tudta venni a jegyet. Leült a padra odakint. A vágány mellett... a többit nem hallotta. Keresett egy magányos helyet, leült. Egyet rántva indult a vonat és maga mögött hagyta magát.

- - -

– Visszajött? – kérdezte a gyerek reggel.

– Nem. Valamelyik kocsmában eszi a fene, majd ha megéhezik, hazajön.

– Hol a bőrönd, hátha tényleg írt bele valamit? Mi a kód?

– Hogy milyen magas voltál tízévesen.

– Ti aztán tudtok kombinálni.

– Apádat szidd, az ő találmánya. A kamrában belülről az ajtótokba van vésve.

– Mi ez a sok nagy boríték?

– Milyen boríték, nem volt abban semmilyen boríték.

– Mindegyikre van írva valami: ház, föld, pénz...

Ez tényleg elment, néztek egymásra, miután átolvastak hüledezve mindent.

– Ügyvédhez járt, meg földhivatalba, hogy mindent rád írasson. Tudtam én, hogy hülye apád van, de hogy ennyire. Be kellett volna záratni.

– Téged kellett volna bezáratni, mert neked soha semmi nem volt jó, még abba is beleszóltál, milyen zoknit, meg melyik sapkát húzza fel.

– Itt egy kis boríték, ezt még le is nyálazta. Neked szól.

– Szépen kalligrafált betűkkel írta. Ilyet is tud?

– Tud ez mindenfélét, csak az akarat hiányzott belőle.

– Mert az örökös veszekedéssel kiölted.

– No, ott van, pont olyan vagy, mint ő. Engem hibáztatsz te is, pedig én mindig csak jót akartam – mondta zokogva. – Most mi lesz velem?

– Mi lenne? Hagyott neked annyi pénzt, élhetsz, mit királylány. De hagyod, hogy elolvassam mit írt?

„Édes gyerekem! Most az egyszer nagyon figyelj. Vettem egy kis házat magamnak valahol. Ne keresd az interneten, meg a fődhivatalban se. Nem fogod megtalálni. Tudod, milyen alapos ember vagyok. Jól jegyezd meg, amit most mondok. Töröltem minden email címet, meg skype-ot, a telefon sim kártyáját meg összeollóztam. Ne írj, ne hívj, ne keress!

Apád”

– No, mit írt?

– Hogy vigyázzak rád.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás