Energiaital helyett

2012.11.01 22:59   

Éppen az egyik boltból jöttem ki, amikor két tízéves forma fiú jött velem szembe. Egyik kezükben csoki, a másikban energiaital. A látvány majd nem olyan hatást gyakorolt rám, mint az, amikor egyszer egy kb. nyolc éves kisfiú odajött hozzám, tüzet kérni a kezében lógó cigihez.

Kíváncsiságból egyszer én is vettem energiaitalt. Nem ízlett, nem is tudtam meginni. Persze valószínűleg nem az íze miatt szeretik a fiatalok. De akkor miért? Nem tudom. Azért vagyok tanácstalan, mert pont azok veszik-viszik, akik elvileg tele vannak energiával. Elvileg. Ugyanis folyton-folyvást azt halljuk, hogy a gyerekek túlterheltek az iskolában, a szülők meg a munkahelyen. Ezek után csoda, hogy a feszültségbomba pont a családokban robban? A feszültséget még tovább növeli a munkanélküliség, vagy az attól való félem, a hitel visszafizetések körüli aggodalmak, az egészségi állapotunk és sorolhatnám még. Gond van bőven, feltöltődés pedig nincs, vagy kevés.

Eszembe jut a gyermekkorom. Más volt a világ ritmusa. Akkoriban szombat délben az utolsó üzlet is bezárt és úgy is maradt a hétfői nyitásig. Kibírtuk. A közelmúltban felvetődött, hogy legalább vasárnap tartsanak zárva a boltok. Ez többeknek nem tetszett, mert mint mondták, a mai emberrel ezt nem lehet megtenni. Hiába, a pénz nagy úr, sőt inkább diktátor.

Azután eszembe jutnak azok a hétfők, amikor műsorszünet volt a tévében. Kénytelenek voltunk egymás szemébe nézni, beszélgetni, játszani, feltöltődni, könyvet olvasni, időben lefeküdni. Tudok olyan fiatalokról, akik nem ritka, hogy délben, vagy később ébrednek fel. Hogy miért? Mert hajnalig a gépet bűvölik. Valószínűleg nem sok eredményt érünk el akkor, ha gyermek fülét rágva egyfolytában csak a kritikáinkat fogalmazzuk meg. Viszont érdemes lenne elgondolkodnia minden szülőnek és nagyszülőnek azon, hogy miként segíthet hasznos időtöltést találni az unatkozó fiatalságnak. Nem létezik, hogy a számítógép az egyetlen szabadidős tevékenység. Mára eltűntek a szünetek. Nincs. Minden egybefolyik, pedig kezdetben ez nem így volt. Isten elválasztotta az éjszakát a nappaltól. „Lett este és lett reggel” (I Mózes 1.) – olvassuk szinte refrénszerűen a Bibliában. Azóta sokat változott a világ. Eltűnt a refrén. Amit Isten elválasztott, az ember egybeszerkesztette. Jönnek a hűvös alkonyatok, de ahelyett, hogy Ádámhoz hasonlóan mi is Istennel beszélgetnénk (I Mózes 3.), felkapcsoljuk a lámpákat és folytatjuk a dolgainkat. A végkimerülésig rohanunk, de hova? Jó lenne egy kicsit lecsillapodni, leülni, hallgatni, beszélgetni. Mit szeretne mondani a társam, gyermekem, a másik ember vagy éppen a Teremtő? Azt hiszem, hogy az ilyen alkonyati beszélgetésekből sok erőt meríthetnénk a Teremtőtől, amely által a másikra is sokkal jobban odafigyelnénk, időt szánnánk rá és sok hasztalan dolog helyett igazi értékek töltenék meg az életünket és családjainkat.

Ezt támasztja alá Ézsaiás szava is: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak meg (Ézsaiás 40,30-31). Ezek tudatában várom, kérem, hogy jöjjön a Szent Lélek, és töltsön meg engem, minket mennyei erővel, energiával, mert az út, amit végig kell járnunk az életben, erőnk feletti.

Bálint Miklós

lelkipásztor


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás