Energiaital helyett

2012.11.01 22:59   

Éppen az egyik boltból jöttem ki, amikor két tízéves forma fiú jött velem szembe. Egyik kezükben csoki, a másikban energiaital. A látvány majd nem olyan hatást gyakorolt rám, mint az, amikor egyszer egy kb. nyolc éves kisfiú odajött hozzám, tüzet kérni a kezében lógó cigihez.

Kíváncsiságból egyszer én is vettem energiaitalt. Nem ízlett, nem is tudtam meginni. Persze valószínűleg nem az íze miatt szeretik a fiatalok. De akkor miért? Nem tudom. Azért vagyok tanácstalan, mert pont azok veszik-viszik, akik elvileg tele vannak energiával. Elvileg. Ugyanis folyton-folyvást azt halljuk, hogy a gyerekek túlterheltek az iskolában, a szülők meg a munkahelyen. Ezek után csoda, hogy a feszültségbomba pont a családokban robban? A feszültséget még tovább növeli a munkanélküliség, vagy az attól való félem, a hitel visszafizetések körüli aggodalmak, az egészségi állapotunk és sorolhatnám még. Gond van bőven, feltöltődés pedig nincs, vagy kevés.

Eszembe jut a gyermekkorom. Más volt a világ ritmusa. Akkoriban szombat délben az utolsó üzlet is bezárt és úgy is maradt a hétfői nyitásig. Kibírtuk. A közelmúltban felvetődött, hogy legalább vasárnap tartsanak zárva a boltok. Ez többeknek nem tetszett, mert mint mondták, a mai emberrel ezt nem lehet megtenni. Hiába, a pénz nagy úr, sőt inkább diktátor.

Azután eszembe jutnak azok a hétfők, amikor műsorszünet volt a tévében. Kénytelenek voltunk egymás szemébe nézni, beszélgetni, játszani, feltöltődni, könyvet olvasni, időben lefeküdni. Tudok olyan fiatalokról, akik nem ritka, hogy délben, vagy később ébrednek fel. Hogy miért? Mert hajnalig a gépet bűvölik. Valószínűleg nem sok eredményt érünk el akkor, ha gyermek fülét rágva egyfolytában csak a kritikáinkat fogalmazzuk meg. Viszont érdemes lenne elgondolkodnia minden szülőnek és nagyszülőnek azon, hogy miként segíthet hasznos időtöltést találni az unatkozó fiatalságnak. Nem létezik, hogy a számítógép az egyetlen szabadidős tevékenység. Mára eltűntek a szünetek. Nincs. Minden egybefolyik, pedig kezdetben ez nem így volt. Isten elválasztotta az éjszakát a nappaltól. „Lett este és lett reggel” (I Mózes 1.) – olvassuk szinte refrénszerűen a Bibliában. Azóta sokat változott a világ. Eltűnt a refrén. Amit Isten elválasztott, az ember egybeszerkesztette. Jönnek a hűvös alkonyatok, de ahelyett, hogy Ádámhoz hasonlóan mi is Istennel beszélgetnénk (I Mózes 3.), felkapcsoljuk a lámpákat és folytatjuk a dolgainkat. A végkimerülésig rohanunk, de hova? Jó lenne egy kicsit lecsillapodni, leülni, hallgatni, beszélgetni. Mit szeretne mondani a társam, gyermekem, a másik ember vagy éppen a Teremtő? Azt hiszem, hogy az ilyen alkonyati beszélgetésekből sok erőt meríthetnénk a Teremtőtől, amely által a másikra is sokkal jobban odafigyelnénk, időt szánnánk rá és sok hasztalan dolog helyett igazi értékek töltenék meg az életünket és családjainkat.

Ezt támasztja alá Ézsaiás szava is: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak meg (Ézsaiás 40,30-31). Ezek tudatában várom, kérem, hogy jöjjön a Szent Lélek, és töltsön meg engem, minket mennyei erővel, energiával, mert az út, amit végig kell járnunk az életben, erőnk feletti.

Bálint Miklós

lelkipásztor


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás