Tisztelt Kalocsai Néplap!

Érdeklődéssel olvastam lapjukban dr. Habsburg Ottó úrnak és György főhercegnek 2008. július 30-án Kalocsán tett látogatásuk alkalmából megjelent kiváló tudósításaikat.

Amennyiben megengedik szeretném felvázolni azt, hogy az I. világháború után a Versailles-i békerendszer miért tiltotta meg a Habsburg-ház restaurációját. A győztes antant hatalmak közül elsősorban a Francia Köztársaság látott veszedelmes ellenséget az Osztrák-Magyar Monarchiában, ezért igyekezett azt feldarabolni és köztársasági államformát bevezettetni az utódállamokban. IV. Károly királyunk ennek a törekvésnek az útjában állt, felelősségteljes katolikus uralkodóként szembekerült az akkori felelőtlen modernizációs messianizmussal, „légvár építéssel”.

Károly király és császár eltávolításával a keresztény emberközpontú monarchia megszűnt, a nemzetközi finánctőke által életre hívott felforgató forradalmak ígéreteitől megriasztott vagy megrészegített világban. A monarchián belül hagyományainknál fogva, elsősorban a Magyar Királyság látszott erős bástyának, melyet a nemzetközi pénzvilágnak akkoriban még csak részben sikerült bevenni, mivel a Szent Korona-tan alapján álló ősi alkotmányunk jórészt még 1946-ig érvényben volt. Ennek két alappillére a szuverenitás és az ősiség nem tette lehetővé országunk kiárusítását. Dr. Habsburg Ottó 1961-ben persze nem jókedvében de tényleg aláírt egy nyilatkozatot, melyben lemond az osztrák császári trón-várományosi jogairól, ám a trónörökösödési törvény értelmében az örökös csak a Habsburg-dinasztia egy másik tagja javára mondhat le a magyar trónról, ezenkívül az elvtársak elfelejtettek törölni Őfelsége magyar állampolgárságát.

Midőn a bolsevizmus 1920-ban Ausztriában is némi táptalajra talált, a Köztársaság megtiltotta a Habsburgoknak, hogy osztrák földre lépjenek. Ennek ellenére 1931-1938 között 1604 osztrák település adományozott díszpolgári címet Ottó trónörökösnek, amely letelepedési jogot is jelentett az adott helységbe, az nyílt szembehelyezkedés volt, a szövetségi nemzetgyűlés határozatával.

Hát csak ennyit az európai demokrácia visszásságairól, a Wilsoni-elvekről és a népek önrendelkezési jogáról.