Az utóbbi hetek történései nem igazán tettek jót a FIDESZ kalocsai szervezetének. Talán ott kezdődött minden, hogy az országos vezetés túl sokáig lebegtette dr. Bagó Zoltán EU-képviselői megbízatását, ezért a helyi szervezet kénytelen volt kivárni Simon Zoltán jelölésével. Ekkor már világosan látszott az a törésvonal, amely megosztja a tagságot: a markáns többség ragaszkodott a naftalinból előhúzott Simon Zoltánhoz, akiről szinte csak a beavatottak tudták, melyik párthoz húz a szíve, míg a másik oldalon a pártonkívüli Török Ferencet jelölték, aki tíz év után költözött Kalocsára, hogy megszerezze a polgármesteri széket. Hogy miként kerülhet egy pártonkívüli ilyen bizalmi helyre abban a pártban, ahol helyben is akadnak vezetésre predesztinált emberek, talán a sokat hivatkozott politikai és üzleti kapcsolatok tehetnek. S ha elég ambiciózus és tehetséges valaki, akkor könnyen kikönyökölhet magának egy helyet a levitézlett, esetleg törvény által fenyegetett helyi önjelöltek között.

Dr. Bagó Zoltán távozásával új erővonalak keletkeztek. „Visszaverekedte” magát a pártvezetésbe Tóth „Fecske” István, akit korábban emlékezetes ügyei miatt, mint a Lockheed-botrány, a 16 milliós betörés már kiírtak a mesekönyvből, ezért inkább Török Ferencre szavazott. Varga Nelli, aki Semjén Zsolt kampányfőnökeként az új jelölt mellett tette le a voksát, nem kockáztatta meg, hogy szembe meneteljen a megyei és országos döntéssel, amelyek a közismert végeredményt hozták. A 13 nemmel szavazó között akadt olyan is, aki jobban tette volna, ha távol marad a voksolástól, ha már egyszer felfüggesztette a tisztségét, de úgy látszik, a politikától nehéz szabadulni.

Az átvert kalocsai Fideszesek közül többen is hangsúlyozták, hogy szégyen és gyalázat, ami a pártjukban történt, legszívesebben távol tartanák magukat a választástól. Csakhogy szorít a cipő: felkészült, ráadásul immár hatodik ciklusára készülődő ellenfél várja őket a ringben, tehát nem engedhetik meg a fegyelmezetlenséget. A kereszténydemokraták ugyancsak Simonra szavaztak, de ennek messze nincs akkora jelentősége, mint a szövetséges párt kalocsai állásfoglalása.

A jobboldal jelöltjeinek listáját szemlélve nem vállalkozunk arra, hogy esélyeiket latolgassuk, hiszen még nem ismerjük összes ellenfelüket. Annyi bizonyos, hogy a névsorban több olyan nevet is találunk, akik először indulnak ilyen megméretésen, így megítélésükben egyelőre nem a munkájuk, hanem ígéreteik kaphatnak szerepet.

Mostanában igencsak mélyen hallgatnak az ÖKE berkeiben a közelgő választásról. Török Ferenc elvileg az ő színeikben is indul, az egyéni jelöltek között nincs, aki a civil szervezetet képviselné.