Mondom a magamét

Fregoliember

2009.08.19 13:13    |    Csapai Lajos  

Több szarvashibát követtem már el életemben, de ezek közül legmélyebb fájdalmamra nem a halhatatlan 2/1= 1 matematikai egyszerűsítés viszi el a pálmát, amit egy puskából másoltunk ki padtársammal a dolgozatba még gimista korunkban. Természetesen mindketten hatalmas elégtelent kaptunk érte, de diplomáciai érzékünket bizonyította sikeres védekezésünk, mely szerint a zsenik elkövethetik ugyanazt a hibát, ezért elkülönítve az osztálytól, újra írhattuk a dolgozatot, ami puska nélkül is könnyedén elégtelenre sikerült, tehát helyreállt a rend.

Most már tudom, hogy a sok-sok szarvashiba közül a legsúlyosabb az volt, hogy nem léptem be a BKV-hez, ezért aztán mindig meg kellett dolgoznom a fizetésemért és a prémiumért, szemben a fővárosi közlekedési vállalattal, ahol – némi túlzással – már az is tízmilliókat kapott a kasszából, aki egyszer arrafelé járt. Nem is akadnék fenn ezeken a krőzusi juttatásokon, ha nem tudnám, hogy a BKV évi vesztesége időtlen idők óta több tízmilliárd forint, amit vagy a fővárosi önkormányzat, vagy az állam szanál, természetesen a mi zsebünk terhére. Hogy a fővárosi tömegközlekedés olyan, amilyen, az legyen a pestiek dolga, de az ezer százalék, hogy az elbaltázott milliárdos fejlesztések, mint például a viselhetetlen egyenruhákra kidobott pénz, vagy a Combino-botrány, miatt egy jól működő országban a vétkesek már rács mögött csücsülnének, vagy mint Kínában, a főváros egyik kitüntetett pontján nyilvánosan kivégezték volna őket.

Azt sem tudom megérteni, mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen fregoli-ember legyen és tökéletesen megfeleljen a szocializmusból örökölt kádermegmaradás törvényének, ami azt jelenti, hogy csinálhat bármilyen disznóságot, egyszerűen képtelen bukni, vagy ha igen, akkor is csak felfelé.

Közéjük tartozik a már emlegetett közlekedési vállalat vezérigazgatója is, aki azt megelőzően világviszonylatban is hatalmas vállalatok vezéreként fungált, az egyik itt van a közelünkben, s úgy lépett egyik magas posztról a másikra, hogy az ember elcsodálkozott azon, vajon mit tudhat, ha egyformán jó kazánkovácsnak és nőgyógyásznak, vagy éppen kútfúrónak. Nem hinném, hogy megtaláltam volna a megoldást, de azért valami derengeni kezdett, amikor a hírt olvastam az egyik portálon, mely szerint egy háromszáz négyzetméteres borospincét vásárolt Pakson egy borral foglalkozó offshore háttérrel rendelkező káefté egy másik hasonló profilú társaságtól, az eladók között pedig ott találjuk emberünket és korábbi holdudvarát, akikkel még korábban a Duna túloldalán együtt dolgozott legfelsőbb vezetőként. Ez nem is lenne igazán baj, ha a vevőnek az eladó korábbi cége, egy nagy villamos vállalat, ne nyújtott volna korábban tíz milliárd forintos kölcsönt még 2008-ban.

Innentől kezdve szinte követhetetlen a dolog, pontosabban követhető ugyan, de nem leszünk vidámabbak tőle, mert egy olyan kép bontakozik ki, amely a magyar viszonyokat egy banánköztársaságnál is korruptabb államként mutatja be. Ha valaki a részletekre kíváncsi, ne habozzon rákattintani az indexre.

Ha netán az illetőket leváltanák ezért a több tíz milliárdos simliért, amelyből állítólag mindkét oldal pártjai bőven profitáltak, akkor sem kell aggódni értük: van még hazánkban olyan nagyvállalat, ahol eddig még nem voltak vezérigazgatók, tehát jut vaj bőven a kenyerükre ezután is.

Ez lesz a hallgatás ára.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás