Az utolsó vacsora

2008.08.31 14:50    |    Csapai Lajos  

Mire ezek a sorok megjelennek, kedves madarunk, a gólya már úton van a déli tájak felé. Elárvultak a fészkek, sok közülük végleg megüresedett, s csak a remény marad, hogy jövőre talán észreveszi majd a magasból egy új pár, letelepedik és költ benne.

golyak_300Ez a nyár is elszaladt, az aratásról is elmaradtak a termelési riportok, legfeljebb rácsodálkozhattunk a korszerű kombájnokra, amint szinte órák alatt lezabáltak több tucat hektár búzát, árpát, zabot, rozst, csakhogy villogjak a származásom ismereteivel. Meg-megállok néha, nézem a szinte kimondhatatlan nevű gépeket (például: Ferguson), légkondicionált fülkéjében fiatal fickókkal, akik akár nyakkendőben arathatnának. Legutóbb szülőfalum felé igyekeztem, amikor Pataj és Ordas között lángoló, füstölgő tarlóra lettem figyelmes. Az üszkös hamu már-már elborította a táblát, a széleit még lángok harapdálták, de a feketeségben szinte azonnal megláttam egy gólyapárt, amint peckesen lépdelve – lehet, hogy forró volt a hamu a talpuk alatt – a megégett bogarakat, rágcsálókat, s a jókor jött svédasztal egyéb csemegéit kapkodták fel, s ügyet sem vetettek az úton elhajtó autókra. Nem állítom, hogy művészi a kép, viszont azt is bizonyítja, hogy a gazdák fittyet hánynak a Tűzoltóság által unalomig ismételgetett felhívásra, hogy tudniillik a tarlóégetés tilos! Túl a közvetlen veszélyen, vagyis hogy a lángok átterjedhetnek más kultúrákra, lehet, hogy helyrehozhatatlan károkat okoz a talaj élővilágában, felborítja az ökológiai egyensúlyokat. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ez a „Terülj asztalkám!” lustává teszi a gólyákat, nem járják be a tájat eleség után, hanem csak megvárják, mikor gyújtja fel az ember a tarlót, s kész a vacsora… És akkor még nem beszéltem a levegőbe jutó széndioxid kibocsátásról, ami a globális felmelegedés fő oka, megváltozik az éghajlatunk, nem lesznek esők, és lehetséges, hogy a kombájn nyergében ülő fiatalember fiainak már nem ad kenyeret a föld. Ezt a gólyák talán nem tudják, nem is érdekli őket. De az embert?

S ha már elárultam, hova vitt az utam, nem állhatom meg, hogy ne írjam meg az ötletemet, ami nem eredeti, mert máshol már megcsinálták. A lényege az, hogy az Ordas legszebb paraszt-barokk épülete előtt álló telefonpóznán évtizedek óta „lakott” fészek fölé, amely most is népes gólyacsaládnak ad otthont, egy olyan web-kamerát kellene szerelni, amelynek „szeme” rálát a fészekre. Bemutatná a tojásrakástól a kikelésig, felcseperedésig és elköltözésig tartó izgalmas és látványos időszakot. Ez lehetne Ordas legjobb falumarketingje, mert – amint azt egy másik falu példája mutatja – több százezren kattintanak a honlapra szerte a világban, hogy láthassák a természet eme csodáját.

Ennyit a gólyák idei utolsó vacsorájáról.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás