Hallótávolságra

2018.03.07 14:09    |    Brrr  

Nem túl sok helyen üldögél az ember: buszon, orvosnál, fodrásznál, bankban. Esetleg egy park napsütötte padján. Bambul, várakozik, és közben akarva-akaratlanul meghall dolgokat. Mint például:

A távolsági buszon csaknem minden hely foglalt volt. A kétszer kettő, egymással szembe fordított ülésen négy, nagyjából egykorú fiatal nő ült, és összehajolva beszélgetett. Szakmai dolgokról lehetett szó, sajátos zsargont használtak, annyit lehetett kivenni, hogy valószínűleg egy konferenciára igyekeztek, vagy onnan jöttek.

A következő megállóban felözönlött a buszra egy csomó középiskolás diák. Pillanatok alatt megtelt minden ülőhely, és középen is elég sokan álldogáltak. A négy nő mellett egy hosszú hajú, divatosan öltözött lány állt meg, hátát az ülés oldalának döntve, maga elé kapta a telefonját, és jó hangosan beszélgetni kezdett valakivel. A körülötte ülők és állók akarva-akaratlan értesültek valami csirkefogó (nem így mondta) viselt dolgairól, akivel a csitrinek, hm…, szóval bensőséges kapcsolata volt, ám a srác alaposan félrelépett. A heves szóváltás közben a lány meg-megrázta csaknem derékig érő fürtjeit, amelyek ilyenkor beterítették a mögötte ülő fiatal nő arcát. Ez, valamint a hölgyike keresetlen beszédmódja előbb megdöbbentette, aztán felháborította, majd nevetésre ingerelte őket. Mire a párocska eljutott a szakításig, amit leánykánk szinte belevisított a készülékbe, már az egész környék dőlt a nevetéstől.

A telefont kikapcsolva a lány előbb értetlenül szemlélte utastársai viháncolását, majd, amikor rájött, hogy rajta nevetnek, dühösen kiabálni kezdett:

– Most mi a francot (majdnem ezt mondta…) röhögnek, egyáltalán, mi a … közük van a magánügyeimhez?

– Ja, ez magánügy volt? Ki hitte volna? Azt hittük, valami kabaréjelenetet próbáltok éppen. Nagyon élveztük, igazán pörgős volt – jegyezte meg a hajjal többször beterített nő.

– Hülye bunkók! Le vannak …! Hogy miért kell nekem ennyi idiótával együtt utazni!

A busz nagyot zökkenve megállt. A sofőr bekapcsolta a hangszórót, és közölte:

– A középen álló ifjú hölgynek igaza van. Miért kellene neki ennyi értetlen emberrel együtt utaznia? Itt az alkalom, le is szállhat – és kinyitotta az ajtót.

Több tucat szempár meredt a paprikavörös tinédzserre, aki dühödten levágtatott a buszról.

– Azért ezt nem kellett volna, fater – kockáztatta meg egy srác – ha dinka is, azért még haza kell jutnia.

– Nyugi, öregem – hangzott a válasz a sofőrülésből –, pont itt kellett leszállnia, csak annyira belemerült a telefonálásba, hogy elfelejtett jelezni. Minden nap velem utazik ugyanis.

A buszon csend lett, az utasok egymásra mosolyogtak, leszálláskor udvariasak voltak, és mindenki elköszönt a sofőrtől.





Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás