Hova tartunk?

2015.11.06 10:31    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

Az embert mindig is foglalkoztatta az elmúlás kérdése. Alig van olyan ember a földön, akit ne érdekelne az a kérdés, hogy mi van a halál után. Az eltelt évezredek során megvalósult tudományos és technikai fejlődés sem tudott minden ember számára megnyugtató választ adni. Sokan kutatják a hosszú élet titkát, de ahogy a földi életünknek van kezdete, úgy elér bennünket a vége is.

A hitetlenség büszke lovagjai e kérdést gyakran úgy rendezik el, hogy „meghalunk és minden befejeződött”, vagy „nem jött még onnan vissza senki”. Ez részben így van, azzal együtt, hogy már többen elmentek oda, mint ameny-nyien ma a földön élnek. A végső szó, ebben az igen izgalmas és fontos kérdésben, mindig a radikális valóságé. Aki ebbe a világba megérkezett, annak innen el is kell menni. Keleti filozófiák és vallások hirdetik a reinkarnációt, Isten Igéje viszont azt tanítja:
„… elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik.” (Zsidó 9,27)

Az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen. Erre az életre kapott időben kell bölcsen és értelmesen élnünk. Felelősek vagyunk azért, hogy hogyan érünk a végére. A halál a bűn, Isten szava iránti engedetlenség következménye: „Ezt parancsolta Isten az embernek. A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának a fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (I Mózes 2,16-17)

Pál apostol érthetőbbé teszi, hogy mi is történt: „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál, azáltal, hogy mindenki vétkezett.” (Róma 5,12) Ebből az olvasatból érthető, hogy először a szellemi halál, majd a fizikai halál is elérte az embert. Egy katona mondta el, hogy a háborúban hadbíróság elé állították és halálbüntetést róttak ki rá. A kivégzés előtti pillanatban azonban érkezett egy küldönc, aki a felmentő ítéletet hozta. Amikor a nem várt üzenetet, a jó hírt hallotta, földre rogyott és zokogva, remegő hangon kérdezte: „mégis élhetek? Nem kell meghalnom?” Jézus Krisztus világos kijelentése mindenkor érvényes: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én bennem, ha meg hal is él. Aki csak él és hisz bennem, soha meg nem hal.” (János 11,25-26)

Mit tett értünk Jézus? Úgy szeretett bennünket, hogy meghalt értünk, hogy bűneink megbocsátassanak, és halálunkkor ne az örök kárhozatba jussunk, hanem Isten országába, a Mennybe. Halottak napján emlékezünk azokra, akik közel álltak hozzánk és már földi életüket befejezték. De vajon arról megemlékezünk-e, hogy Isten minden lehetőséget megadott számunkra Jézus Krisztus keresztáldozata által, hogy testi életünk végeztével, lelkünk üdvösséget nyerjen dicső országában? Bár lenne olyan tükrünk, amelyben mindig megláthatnánk, hogy hova tartunk, mint ahogy a fizikai arcunkat is látjuk, amikor belenézünk egy tükörbe. De létezik egy ilyen tükör! Ez Isten beszéde, a Biblia. Mi magunk nagyon gyakran azt hisszük, hogy jól vagyunk, rendben van az életünk és jó irányba haladunk. De ha Isten tükrében láthatnánk magunkat, vajon mi lenne a véleményünk? Ez a tükör ma még megmutatja, hogy hova tart életünk, ha elérkezik létünk vége.

Nézzünk bele és lássuk meg, hogy hova tartunk, és ha kell, változtassunk az irányon!


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás