Hozsánna, a Dávid Fiának!

2017.05.11 14:12    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. Ezen a napon vonult be Jézus Krisztus Jeruzsálembe. A történetet mind a négy evangéliumban megtalálhatjuk. A szentírókat megragadta ez az esemény, és mindannyian terjedelmesen foglalkoznak vele.

Úgy kezdődik a történet, hogy Jézus elküldte két tanítványát, hogy hozzák el számára a megjelölt helyről azt a szamarat, ami Jeruzsálembe való bevonulásnak lesz az eszköze. Két tanítványt küldött tehát, mintegy küldöttséget bocsátott útjára. Többen kelletek ahhoz, hogy néhány embert meggyőzzenek, hogy végül az eszköz Jézus rendelkezésére álljon.

Vannak, akik szeretnének Isten eszközei lenni, és a nagy feladatokat elvégezni. Tesznek is lépéseket, de valahogy mégis minden kihullik a kezükből. Vannak, akik már az induláskor távoli célokat tűznek maguk elé, és csak ezek a magasröptű dolgok tudnák lelkesíteni őket. Pedig Jézus tanácsa most is ugyanaz, mint akkor, a két tanítványnak adott:
„Eredjetek abba a faluba, amely előttetek van, azonnal találtok egy megkötött vemhet.” (Márk 11,1-10) Sokan csak világméretű küldetésekben éreznék jól magukat, közben a mellettük élő szükségben lévő embert nem veszik észre. Ne tűzzünk ki távolabbi feladatokat, míg az előttünk levő munkát nem vagyunk hajlandók örömmel elvégezni! A két tanítvány, Jézus utasítása szerint, elhozta a szamarat. Elindult a tömeg, élén Jézussal és a tanítványokkal. Bátran állítom, hogy Jézuson kívül senki nem volt tisztában ennek a vonulásnak a jelentőségével. Mindenki arra gondolt, hogy ütött az óra, elérkezett az idő, amikor Izráel népe lerázza magáról a római igát, és lesz egy királyuk, aki megfelel az ő várakozásuknak. Téves volt a nép Messiás várása. Nem úgy várták, mint ahogyan azt az Ige kijelentette. Várták, hogy azt tegye Jézus, amit ők akarnak, nem az volt a fontos, hogy mit akar Isten, hanem, hogy mi az ember elképzelése. Azt várták, hogy segítsen rajtuk Isten, de elzárkóztak attól, hogy átformálja őket.

Ez ma sincs másképpen, az emberek elvárják, hogy Isten segítsen rajtuk, amikor bajban vannak, de Isten valódi akaratát nem akarják. A hódolat hozsannájából végül csak vad kiabálás maradt. Mi történt hát itt tulajdonképpen? Nem az örömet fejezte ki ez a felvonulás? De igen! Öröm volt az, de emberi lelkesedésből fakadt, és nem a legbelső lényükből ered az öröm. Láthatjuk, hogy az ember mennyire ingatag és megbízhatatlan. Az emberi lelkesedés egyszer hozsannát kiált, majd néhány nap után „feszítsd meg!” – gyűlölettől izzó szavait harsogja. Isten nem ilyenfajta ingatag örömet akar adni, és az ember szíve mélyén is nem a múlandó örömre vágyik, hanem ami megmarad.

Álljunk be mi is Jézus virágvasárnapi felvonulói közé, és engedjük, hogy a kiszámíthatatlan és múlandó emberi lelkesedést váltsa fel bennünk az a öröm, amely ennek a vasárnapnak igazi üzenetéből fakad. Jézus Krisztus értünk vonult és ment Jeruzsálembe, hogy meghaljon bűneinkért a golgotai kereszten.



Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás