Az időskor, mint életünk része

2008.10.16 13:41   

Talán nem véletlen, hogy október az idősek hónapja, és nem január, vagy július. A sokszínűség, a látványos változás, a kiteljesedést befejező szakasza életünkben az időskor.

Az időskort sokféle jelzővel és megközelítésből szoktuk jellemezni. Mindennapjainkban megéljük, vagy reméljük, hogy megérjük az időskort, de mindenképp része életünknek az idősekkel való együttélés. Az együttélés, ha társadalmi szinten vizsgáljuk, erkölcsi és anyagi kérdéseket vet fel. Ha személyes kapcsolatainkban éljük meg az idősekkel való viszonyunkat, sok esetben problématikus helyzetekkel kell szembenéznünk.

Az időskor az elmúlás szinonímája. Az elmúlásban a halál tényét könnyebben elfogadjuk, mint az öregedést. De ha a kettő közt kell választanunk, mégis – kényszerűségből a halál elhalasztása érdekében – az öregkort választjuk.

Az időskor életünk egyik leglátványosabb változásait hozó szakasza. A változások pedig fájdalommal, konfliktusokkal járhatnak személyiségen belül és kívül egyaránt.

Felmerülhet a kérdés: vajon mikor kezdődik az öregedés?

A kulcs a visszafordíthatatlanná válásban rejlik. A visszafordíthatatlan folyamatokban pedig az ideális állapot az, ha a testi és szellemi képességek között harmónia áll fenn.

Az életszakaszaink folyamán jelentkező betegségek, súlyos sikertelenségek, fájdalmak, veszteségek, stressz megteszi hatását. A mindannyiunkban lappangó szervi gyengeségeket lelki struktúránk alapozza meg. Ha ezt a struktúrát támadják, illetve folyamatosan terhelik a problémák, láthatóvá válnak a szervi tünetek. A testi egészség akkor romlik meg, amikor megsérül a lélek.

Életünk szakaszai nem választhatók el egymástól: összefüggnek, egymásra épülnek. Így adják a teljes életet a testi-lelki egységben. Ez alapján az életszakaszainkról való gondolkodás, annak megélése sem különíthető el. Azt gondoljuk mi, érett korú felnőttek, hogy nevelni gyermekeinket tinédzser korig tudjuk. Azonban – mivel a leghatékonyabb nevelés a mintaadás – a fiatal felnőtteknek is fontos, hogy milyen példát mutatunk idős szüleink megbecsülésében, a róluk való gondoskodásban.

A költők által megénekelt révbe érés idejét a neves francia írónő, Simone de Beauvoir szemérmetlen hazugságnak nevezi. „A szabadidő nem nyújt lehetőséget a nyugdíjas számára…, mert megvonják tőle a szabadság felhasználásához nélkülözhetetlen eszközöket.” Nem rendelkeznek már erejük teljével, kifogástalan egészséggel, pénzzel.

Vajon akkor hibáztathatók-e ők maguk azért, mert panaszkodnak, elégedetlenek, türelmetlenek? „Csupán” élni szeretnének. Mert ők is emberek. Még így is, még az élet utolsó szakaszában is.

Ezt soha ne felejtsük el mi, fiatalkorú és érett emberek!

Huberné Csikós Éva

mentálhigiénikus


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás