Szó sincs róla, hatásos az OTP nemrégen született új arculata, és jelszava. Nem is volt vele bajom. Eddig. De most van! És a bizalom erősen inog.

Történt, hogy november 27-én az egyik legújabb városi OTP bank automatából pénzt próbáltunk felvenni. Nem ügy: azért van. Ám a gép nem adott egy fillért sem, tudomásul vette a kérést, kedvesen elköszönt, és vége. Illetve dehogy: a számlánkról azért levonta az összeget.

Az első sokk után irány a helyi OTP fiók. Ügyintéző kedves és készséges, írásban rögzíti a reklamációt, és ígéri: értesít az intézkedésről, amelyet – akkor még mindketten úgy gondoltuk – hamarosan meghoz az automatákkal foglalkozó központ.

Az összeg tetemes, úgyhogy nagyon várjuk az értesítést. Ám az csak nem akart megjönni. Elég nyűgösen bár, de kivártuk a hétvégét, bár távollévő pénzünket, mint hiányzó hozzánk tartozót, gyakran emlegettük. Naivan élt bennünk a remény, hogy ha hétvégén létezik levonás, utalás is megtörténhet.

Hét elején érdeklődtünk. Ügyintéző továbbra is kedves, és miután látja, eléggé idegesek vagyunk, újabb információ megszerzésével próbálkozik, ezúttal telefonon és e-mailben. Kölcsönösen meglepődünk: a telefont nem veszik fel, az elektronikus levélre nem jön válasz.

A napok telnek. Mi is küldünk e-mailt a bankautomata-reklamációs vonalon. Tudomásul veszik, választ 7 napon belül ígérnek.

Dobjanak ránk követ: mi naponta kérdeztük a készséges helyi ügyintézőt, aki nem titkolta: számára is nagyon kellemetlen, hogy nem tud kapcsolatba lépni az ügy központi intézőjével, és minden beszélgetésünkkor elnézést kér. Ám a pénzünk ettől sem érkezett vissza hozzánk. Újabb hétvége múlt el, eredmény semmi.

A karácsonyi hangulat oda. Illedelmesen befizetjük számláinkat, és tartózkodunk minden költekezéstől. Mert részünkről a „megbízunk egymásban” jelszó a múlté.

Bíznia már csak az OTP-nek van oka. Bennünk. Mert kapcsolatunk kezdete óta (több, mint 11 éve!) a bérem megbízhatóan érkezik hozzájuk, megbízhatóan ügyelünk, hogy ne lépjük túl kereteinket, megbízásokat adunk ügyeink bonyolítására. És most, amikor napnál világosabb, hogy a saját hibájukból utazik egy számunkra jelentős – a bank forgalmához képest elismerem: elenyészően kicsiny – összeg, tudomást sem vesz rólunk. Rendben, 7 munkanap alatt köteles elintézni a reklamációt. Most, amikor e mérges sorokat írom, a 8. nap délutánja van. Legalább egy megnyugtató jelzést nem lehetne küldeni: elnézést, hibáztunk, rossz volt a gépünk, de ekkor és ekkor megkapják a saját pénzüket?

Vagy én vagyok túlérzékeny? Lehet. De mit gondoljak arról a bankról, amelyik a mostani – finoman szólva is kritikus időszakban – nemcsak a saját ügyfelét nem méltatja válaszra, de habozás nélkül hagyja kínlódni önnön munkatársát is, aki nem tud felvehetetlen telefonok, és válasz nélküli e-mailok mögé bújni?!

Mindenfelől az ünnep hangulatát sugallják felénk. Kár, hogy én most már nem ezt érzem. Viszont egyre erősebb bennem az érzés: már megint, valahonnan felülről, hülyének néznek. Ebből pedig már több is, mint elég. Bank van bőven, még kis városunkban is. Ha fölös pénzem lesz, annyit tudok, hová nem fogom elhelyezni a jövőben.

(Azt is tudom, nem vagyunk egyedül, akik aznap pechjükre annál az automatánál jártak… Gondolom, az ő reklamációjukat sem intézték el, mert miért lennénk csak mi ebben a helyzetben?)