Intés

2015.03.16 10:17    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

Erről a szóról a gyermekkori iskolai évek jutnak eszembe, amikor „intőt” kapni eléggé szégyenletes dolognak számított. Akkoriban még gyakorlat volt egy-két tanár részéről, hogy nem bajlódott a beírással, hanem egy „fülessel” megoldotta az intés feladatát. Azóta nagyot fordult a világ. Ma egy „füles” miatt szülők szaladnak felháborodva az iskolába, rosszabb esetben a tanár visszakapja a „fülest”. Tapasztalatból mondom, hogy egy „füles” helyre tette a dolgokat az ember fejében. Amikor az intés, azaz az óvás, intelem, figyelmeztetés, írásban is rögzült, annak legtöbbször otthoni következményei is voltak.

Az intés eredeti célja nem a büntetés, vagy megszégyenítés, hanem a figyelmeztetés. Ez többnyire abban a fázisban történik, amikor még egy kis többlet figyelemmel a folyamat visszafordítható a normális kerékvágásba. Ez a család és szülő feladata is. Találkoztam sok olyan esettel, amikor a szülő, vagy a környezet, csak akkor figyelt fel, amikor a gyermekkel már komoly baj volt. Ilyenkor halljuk a következő szavakat: „Pedig én igyekeztem mindent megadni neki, ezért dolgoztam éjjel és nappal.” Az ilyen állításokkal nem célszerű vitatkozni, de a tények éppen azt mutatják, hogy a legfontosabb maradt el, a felelős vigyázás, óvás, odafigyelés. Erősíti ezt a gondolatot a következő bibliai szakasz is: „… és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek, mint fiaknak szól. Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.” (Zsidó 12,5-8)

Isten Igéje úgy beszél az intésről, mint bölcs nevelési eszközről. A Példabeszédek könyvében több helyen találkozhat vele az olvasó.
„Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!” (1,8-9) „Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (3,11-12) Mindkét idézett Igéből kiérződik a törődés, a féltő szeretet, a helyreállítás és megóvás szándéka. Aki figyel a rábízottakra, annak észre kell vennie, ha valami megváltozott. Sokszor ez az odafigyelés marad el rohanó világunkban és elsiklunk a lappangó, de egyre erősödő problémák felett. Ha a fegyelmezés szeretettel történik, csodákra képes! Áthidalja a szakadékot, amely különben elválasztja a család tagjait, akiknek szeretniük kellene egymást és bízniuk kellene egymásban. Persze mindennek ára van! Lehet, hogy csak annyi, hogy a család tagjai ne TV vagy az internet előtt üljenek, hanem egymással beszélgessenek.

Van, aki megretten attól a gondolattól, hogy Isten figyel őrá, és mindent tud, ami vele kapcsolatos. Én inkább hálás vagyok ezért, és megköszönöm intéseit, mert tudom, hogy szeret és javamat akarja.
„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsidó 12,11)

 


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás