Az íriszdiagnosztikáról

2009.01.15 14:03    |    Keresztúri Valéria dr.  

Nehéz feladatra vállalkozik az, aki néhány oldalon akarja bemutatni ezt – a kartezianizmus szempontjából ma is vitatott – tapasztalati tudáskincset, melyet, mint ASM (Anamnaese Screening Methode) ma már sok nyugati orvos és kórház használ a mindennapi praxisban. Miért és hogyan keletkeznek jelek az íriszen, milyen konkrét betegségekre mutatnak, ezt még nem tudjuk. Ám, hogy léteznek, azt tudjuk és látjuk, s művelői értékes eljárásnak tartják. Saját gyakorló orvosi tapasztalataim is pozitívak, meggyőzőek; az írisz jelentősége a betegségek korai felismerésében vitathatatlan.

Az íriszdiagnosztika hajdani kritikus ellenfeleinek azon érvelése, mely szerint színfoltok, rajzolatok és jelek a szivárványhártyán teljességgel véletlenszerűen állnak elő, már évtizedekkel ezelőtt megdőlt.

iriszdiag_370

Tudományos vizsgálatok soraival bizonyították be, hogy az ember „egészét” annak legkisebb részei is sajátos módon képesek visszatükrözni. A tudomány maga szállított bizonyítékokat a „fraktálok” felfedezésével arra, hogy nem véletlenül azonosak a talpunkon lévő bőrterületek vagy a fülkagyló akupunktúrás pontjai testünk egyes szerveivel, s hogy egy csepp vér (hajszál, köröm stb.) elemző vizsgálata az egész emberről felvilágosítást tud adni. A fraktál a latin „fraktus” kifejezésből (töredékrész) ered, s arra utal, hogy a töredékek szerkezeti hasonlóságot mutatnak az egész vizsgálata során nyerhető szerkezeti sajátosságokkal.

Ugyanígy informál az egész ember milyenségéről a kézvonalak tudománya (kiromantia), az íráselemzés (grafológia), az ujjlenyomat vizsgálata (daktiloszkópia), az arckifejezés és mimika elemzése (fiziognómia), a testtartás- és mozgáselemzés, a születési időpont minőségének vizsgálata (asztrológia) stb.

Amikor diagnosztizálunk, megpróbálunk áthatolni, átlátni (dia, görög – keresztül, át) valamin vagy valakin azért, hogy annak egészébe belelátva a tudás megismerés (görögül: gnosis) bizonyosságához jussunk. Orvosi diagnózis felállításához a test, lélek és szellem teljességének (struktúrájának és funkciójának) az emberi reakciómódoknak és képességeknek a megismerése szükséges. Enélkül nincs eredményt ígérő terápia sem.

A kórelőzmény felvétele és a beteg tünetei, valamint a betegséghez vezető körülmények ismerete többnyire nem adnak elegendő információt, ezért egy objektív vizsgálat minden esetben elkerülhetetlen. Az emberi szivárványhártya alapos tudományos vizsgálatát a múlt században kezdték el két szakma kutatói, mégpedig orvosok és papok. A testnek és léleknek addig sajnálatosan különvált kutatása és kezelése megindult a holisztikus szintézis felé. A szivárványhártyán nemcsak anyagi testünk betegségei tükröződnek, hanem az emberi individuumnak a valóság megismerésére kapott domináns képessége is. Ez utóbbi mentális, emocionális vagy fizikai túlsúlyú lehet, melyet a spirituális íriszdiagnosztika
„ékszernek”, „virágnak”, „folyamnak” nevez az íriszen talált jellegzetes rajzolatok alapján.

Az ember földi-anyagi és kozmikus energia fény-lénye éppen a szemében tükröződik a „legszembe-tűnőbben”. A tudomány ma még nem képes azt a biológiai transzformációt megmagyarázni, amelyre kétségtelenül a szemen keresztül felvett vizuális inger készteti az egyes élőlényeket (pl. kaméleon). Ennek hatására ezek az állatok rövid időn belül képesek a színükkel alkalmazkodni a környezetükhöz (mimikri). Ismerjük a bőrnek azt a képességét, hogy a káros és túl sok ultraibolya sugárzás ellen pigmentanyagok felszaporodásával védekezik. Nincsenek olyan speciális iridológiai idegpályák az emberi szervezetben, amelyeknek egyedüli feladatuk az lenne, hogy abnormális szervi állapotokat vetítsenek az íriszre. Az íriszelváltozáshoz vezető ingerek ugyanazokon az utakon haladnak, mint a szemet érő bármely más inger, azaz a vegetatív idegpályákon keresztül.

Dr. Lang heidelbergi anatómus szerint a beteg szervből kiindulva szimpatikus idegrostokon át a neki megfelelő íriszszektorhoz ingerületet juttatva – mintegy kigyújtják a „vigyázat, zavar” piros jelzőlámpát. Ha nem is ismerjük részletesen az íriszdiagnosztika anatómiai és kórtani hátterét, az iridoszkópiát, mint kórmegállapító segítséget nem utasíthatjuk el. Amiként a természetes gyógyító eljárásoknak jogos helye van az orvostudományban, úgy kell beilleszteni az íriszdiagnosztikát is a bajmegállapító módszerek közé.

(Folytatjuk)

Keresztúri Valéria dr. (természetgyógyász-orvos, Svájc, 1991. Március, Természetgyógyászat című újság.)

(A cikket a Kalocsai Néplap rendelkezésére bocsátotta dr. Horti Ilona.)


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás