Az íriszdiagnosztikáról (2.)

2009.01.21 15:07   

Az iridoszkópia nem alternatív diagnosztikus módszer, mellyel elegáns könnyedséggel megállapíthatnánk azt, amit klinikai vizsgálattal is megállapíthatunk, azonban kétségtelen előnyeit hangsúlyozni kell. Ilyenek például a fájdalmatlanság, a relatív gyorsaság és olcsóság. Ez utóbbi tényt főleg a szűrővizsgálatoknál érdemes komolyan mérlegelni.. Íriszdiagnosztika alkalmazásánál – ahogyan az akupunktúra esetében is – egy sajátos megfigyelési módszerrel állunk szemben, amely lehetővé teszi a betegségi állapotok mögött meghúzódó ok-okozati összefüggések feltárását. Az így nyert diagnózis egyúttal irányt szab egy értelemszerűen következő terápia felé is, melynek középpontjában az ötféle alkati típus áll: limfatikus, neurogén, hidrogén, hematogén és kevert típus. Amint a homeopátiás kezelés is az ember alapvető alkatát érinti, éppúgy, mint az asztrológia, etnológia vagy pszichológia, amely szintén alkati jellegzetességeket ír le és tesz vizsgálat tárgyává, úgy döntő az iridológus számára, hogy a lehető legpontosabban állapítsa meg a páciens hovatartozását ebből a szempontból. Elméleti felkészültség és sok gyakorlat mellett veleszületetten jó vizuális memóriára van szükség ehhez. Beer, a híres bécsi szemész 1813-ban így nyilatkozott: „ Minden, ami egy egyén szerveire hatással van, nem maradhat hatás nélkül annak szemén sem és viszont”.

Minden sejtünk egyénileg megéli azt, amit a szervezet egésze átél, fogalmazza ma a holisztikus gondolkodásmód.

Ebben a szellemben kutatták a tudósok a szem jeleit. Köztük is az első a leghíresebb, a nyugati iridoszkópia megalapítója, a magyar Péczely Ignác. Vele egy időben, a múlt század második felében a svéd Liljequist és mások, majd a híres német evangélikus pap, Felke. Az ő nevéhez kapcsolódik az íriszdiagnosztika ellenfeleinek leghíresebb csatavesztése. 1909-ben tetőpontjára hágott az íriszdiagnosztika ellenfeleinek kritikája. Ugyanakkor azt látták, hogy Felkéhez a világ minden tájáról özönlenek a betegek, mivel a betegség szemből való leolvasását művészi tökélyre fejlesztette. Az akadémikus orvoskar megfenyegette, s egy kísérletre kényszerítette a tiszteletest. Krefeld német város kórházában 20 beteget fektettek egy elkülönített kórterembe úgy, hogy a szemükön kívül teljesen be voltak takarva. Felke természetesen nem ismerte őket, azonban az orvosi bizottság tökéletesen tájékozott volt a betegek kórtörténetéről. Felke egyszerű lupéjával – mely csupán 2-3-szoros nagyításra volt képes – valamennyiük szemét megvizsgálta, a diagnózist feljegyezte, s ezt összehasonlították a „hivatalos” diagnózisokkal. Ezek 15 esetben teljesen, háromban megközelítően megegyeztek. Két esetben azonban Felke mást diagnosztizált, s megjegyezte, hogy ezek közül az egyik páciens életét csak egy azonnali sebészi beavatkozás menthetné meg. Ezt a beteget orvosai veszélyen túl lévő gyógyulónak tartották. A beteg azonban néhány nap múlva hirtelen meghalt. A boncolás Felke diagnózisát támasztotta alá. Ettől kezdve az íriszdiagnosztikát – legalábbis Németországban – több tisztelettel illették, és intenzív kutatás tárgyává tették.

Az első világháború sebesültjei szállították a tragikusan bőséges vizsgálati anyagot. A többnyire egészséges, fiatal emberek, akiknek „csak” egy karjuk vagy lábuk hiányzott, vagy egy szervük volt sérült, egyedülálló alkalmat nyújtottak annak tapasztalati megállapításához, hogy melyik íriszszektor melyik testrészt reprezentálja.

A hosszú évek munkájának eredményét az egyik legjelesebb német kutató, H. Hense így foglalta össze:

Egészséges ember szivárványhártyája egyenletes, töretlen, szabályos struktúrájú. Ha egy szerv zavartan működik, vagy egy testrész beteg, akkor az ennek megfelelő reprezentációs helyen világosabb vagy sötétebb folt, elszíneződés, vagy a sugárnyalábok eltolódása jön létre, azok szétnyílnak, megszakadnak, befelhősödnek, stb. Tehát egy eltérés (a normálistól) válik láthatóvá, amely, ha ugyanarról a szervről van szó, mindig ugyanazon a helyen található. Ez teszi lehetővé, hogy megállapítsuk, melyik szerv beteg.

Egyre tökéletesebb írisztérképek jöttek létre, milliméterpontosságú szervlokalizációs mezőkkel. A negyvenes években az íriszdiagnosztika gyors léptekkel haladt afelé, hogy tudományként is elfogadják, és ebben Karslruhe I. sz. orvosi klinikájának is jelentős szerep jutott. Itt ugyanis 1948 óta betegek ezreit vizsgálták meg a szokványos klinikai módszerek mellett íriszdiagnosztikával is (dr. F. Vida és J.Deck). a vizsgálatokat összehasonlítás után statisztikailag kiértékelték és 75 százalék egyezett. A hiányzó 25 százaléknál az iridológus több és más betegséget is megállapított, mint a klinikus.

Tudjuk, hogy az íriszen korán feltűnnek a jelek, amikor még klinikai elváltozás nem észlelhető, ezért az ilyen összehasonlító vizsgálatok akkor lennének teljes értékűek, ha a beteg sorsát éveken át folyamatosan követni tudnánk, ami azonban sokszor nem oldható meg.

(Folytatjuk)

Keresztúri Valéria dr. természetgyógyász-orvos, Svájc, 1991. március, Természetgyógyászat című újság.

(A Kalocsai Néplap rendelkezésére bocsátotta dr. Horti Ilona)


Publicisztika

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás