Az íriszdiagnosztikáról-3

2009.01.30 14:28    |    Keresztúri Valéria dr.  

(Folytatás előző számunkból)

A 6. müncheni „szemdiagnózis napokon”, 1990 júliusában érdekes ismertetés hangzott el egy nőbetegről, akit kezelője az íriszen talált jel alapján korai citológiai vizsgálatra és sebészeti műtétre küldött. A páciens ezt megtagadta, s írásba adta, hogy saját felelősségére nem tesz eleget ennek a felszólításnak. Ez a nyilatkozat később a vesztét okozta, a daganatképződés előrehaladott stádiumában a betegnek nemcsak a mellét, hanem a karját is amputálni kellett, s a klinika vádaskodásait a precízen vezetett kórtörténeti dokumentáció alapján vissza lehetett utasítani.

A kongresszus egyik témája az volt, hogy az írisz jelei mennyiben tükrözik az ember biológiai korát, öregségét. A vélemények megegyeztek abban, hogy a strukturális jelek szegénysége, a feszes szálszerveződés, az arcus lipoides és a nagyobb agyi jelek hiánya, valamint a radiálisok zártsága nagy statisztikai valószínűséggel hosszú élettartamra engednek következtetni. Ezek ellenkezője a szervezet elhasználtságáról árulkodik.

„Az íriszdiagnosztika megbízható vizsgálómódszer” – állapították meg a résztvevők azzal együtt, hogy Nusser professzor Technikai haladás és etnikus józanság címmel megtartott záró előadásában az iridológia univerzális hatékonyságába vetett hitet relativizálta. 1953-ban egy kongresszuson dr. Kosinsky kollégáinak beszámolva elmondta, hogy hannoveri szemészklinikáján már harmadik éve vizsgálják betegeiket íriszdiagnosztikával is. Kezdetben ezt kizárólag azért tették, hogy bebizonyítsák azt, hogy az íriszdiagnosztika használhatatlan és értéktelen. Az évek során összegyűlt leletek alapján azonban ő is és asszisztensei is a módszer ellenségéből annak híveivé váltak.

Ma már az íriszdiagnosztikának igen komoly irodalma van. Számtalan kísérlettel próbálták az írisznek a test többi részével való kapcsolatát megtalálni. Számos jó megfigyelésű tudós járult hozzá, hogy sok érdeklődő orvos ezt a szakmát elsajátíthassa. Az irodalomban közölt vizsgálatok, kísérletek és leírt esetek egy gondolkodni tudó orvost sem hagynak közömbösen. Hiszen mindenki saját maga is megfigyelheti, hogy az újszülöttek kék szemmel jönnek a világra, s figyelemmel kísérhető, hogyan változik ez a szín zölddé vagy barnává.

A „heterochromia” érdekes jelensége a múlt század óta ismert. Akkor beszélünk róla, ha egy embernek két különböző színű szivárványhártyája van. Egy tudós elmesélte annak a csecsemőnek az esetét, akinek születésekor a jobb karja és a vállcsontja eltörött, s emiatt 9 hónapos korában a jobb karja béna volt. A gyermek jobb szeme világoskék, a bal zöldeskék volt.

Kísérleti állatokon a szemhez vezető szimpatikus ideg mesterséges izgatásakor felszaporodott az írisz pigmenttartalma, kezdve a kis lokális foltoktól a teljes heterochromiáig.

Érdemes felfigyelni arra, hogy amíg a központi idegrendszerben úgynevezett pályakereszteződés jelensége áll fenn (jobb oldali agy-felünk a bal oldali testfelet idegzi be és viszont), addig az írisz szervmezőin ez nem így van: jobb oldali szerveink – máj, vakbél – csak a jobb oldalon, a bal oldalon lévők – pl. a lép – csak a bal oldali íriszben tükröződnek. Vajon miért? Azért, mert a szimpatikus idegpályák nem kereszteződnek? Sok más nyitott kérdése is van még ennek a diagnosztikus módszernek, melynek kutatására tudósok tucatjai szentelték életüket, köztük a három nagy német: dr. Vida, J. Deck és a papi pályát a kutatómunkával felcserélő J. Angerer , aki ma több mint 80 éves. Hatalmas életművét többkötetes atlaszban adták ki néhány éve Nyugat-Németországban.

Van tehát hozzáférhető irodalom, s ha az íriszdiagnosztikát ma még nem is tanítják az egyetemeken – semmi nem áll útjában az autodidakta képzésnek. Drága műszerek sem kellenek hozzá, amit a pionírok esete is példáz. Egy dolog persze feltétlenül szükséges – amely az egyéb területen végzett eredményes orvosi működéshez is nélkülözhetetlen –, s ez pedig az az erkölcsi alapállás, amely az íriszdiagnosztika művelőit nem engedi a fehér köpeny írástudói jelmezében szenzációsnak és tévedhetetlennek tetszelegni.

Befejezésül álljon itt az íriszdiagnoszták ars poetica-ja:

Soha ne egy beteg szemet vizsgálj, hanem láss bele egy beteg emberbe a szemén keresztül!

Keresztúri Valéria dr.
természetgyógyász-orvos, Svájc, 1991. március, Természetgyógyászat című újság.

(A cikket a Kalocsai Néplap rendelkezésére bocsátotta dr. Horti Ilona.)


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás