Ízek, illatok, ételek a régmúltból

Ízek, ételek, kedvencek

2015.07.16 11:56    |    Cserenkó Gábor  

A téma nagyon is nekem való, a magaménak érzem. Enni mindig is szerettem (hozzátartozóim mesélhetnének), ez tehát nem akadály, és beszélni is szívesen beszélek róla. A kajáról, a kajálásról (a szó számomra nem degradáló, gyakran hívok komplett étkezéseket így).

Mivel a régmúltban is ezeket ettem, amiket itt lejjebb felsorolok, úgy gondolom, hogy nem nagyon fog kilógni írásom a sorozatból. Már régóta úgy gondolom, hogy a finom étkek ismerete és élvezete nemesebbé teszi az embert. Hozzátartozik az élethez az evés, és annak dicsérete. Szükség van ezekre ahhoz, hogy jól éljük meg az életünket. Tartalmasan, színesen, nem akárhogy. És a legtöbben szeretünk minél több tartalmat bele vinni. Élet = étel. Ízek, imák, szerelmek. Erről lesz most szó:

Pogácsát bárhol, bármikor és tulajdonképpen bármilyet. Ki nem hagynám vendégségben! Ahol alkalom van rá, megkóstolom a háziasszony sütését. És dicsérem. Merthogy jó. Csak a legritkább esetben van úgy, hogy nem jó. A pogácsát nem lehet elrontani (gondolom ezt a férfiagyammal). Az a jó, hogy ahány ház, annyi szokás, és mindegyiket meg kell kóstolni ahhoz, hogy legyen róla fogalmunk. Hogy jó, vagy nem jó. Hogy eszem legközelebb is belőle, vagy inkább nem. Mert van olyan, aki a pogácsáját nem hajtogatja, és van olyan, aki meg azt hajtogatja, hogy hajtogatni kell. Sajtos, tepertős, medvehagymás. Káposztás, borsos, paprikás. Túrós, köménymagos, kapros. Bármit, bárhol, bármikor.

Aztán a következő: a tócsni. Fokhagymásan, tejföllel. Lehet lapcsánka, vagy lipcsánka, lényeg, hogy reszelt krumplival készüljön. Megvárni, míg levet enged, s aztán lisztet hozzá. „Gabikám, tojás nem köll bele, mer attul kemény lösz!” Jó.

A lángos hasonló. Mármint, hogy tejföllel eszem azt is. Sajtos–tejfölös. A piaci, az igazi. Egy lelkiismeretes lángosevő szerdája-szombatja elképzelhetetlen anélkül. Megveszed a kígyóuborkát és az epret, meg a málnát a családnak és közben tolongsz, tülekedsz, lökdösöd a népet, mert az is lökdös téged. Utána pedig beállsz még másfél órát lángosért a sorba. De a végén mégis az van, hogy megérte, mert fantasztikus az az ízkavalkád, amit az ember sajtos–tejfölös lángos falása közben a szájában érez.

Következő a pizza, ami lehet ilyen is, olyan is. Nincs bajom a sarki pizzásokkal, de a házit sem vetem meg. Szeretem, ha vastag és omlós a tészta, de lehet olyan vékony is, akár a tortilla. A fontos csak az, hogy sok feltét legyen rajta. Bármi. Kagyló, tükörtojás, szafaládé. (Ezek persze külön).

Aztán van a langalló, ami pedig a kenyérlángos másik neve. Kemencében sültik és vásárokon találkozunk gyakran vele. Itt szárazabb a tészta, mint a pizzánál, de nem azért, mert későn érkeztem. Valamint: azt se fér a fejembe, hogy miért olyan baromi drága, amilyen, mert olykor baromira meg kell gondolnom, hogy egyek-e.

Még egy tésztáról említést kell tennem. A fánkról. Ami mindig szalagos és baracklekvárral az igazi. Nem muszáj a farsanghoz kötődnie, bármikor ki lehet azt a sütni. Amióta nálunk is lehet már hűtőládát kapni, azóta megváltoztak ilyen téren a gasztronómiai szokások.

A halban sok a vas. Meg egyéb ásványi anyagok. Egészséges, sokféleképpen elkészíthető. Szeretjük, épp ezért nem kell bemutatni. Azt azonban mégis, hogy én ötvöztem ezt a kettőt. A tésztát és a halat.

Pesti lakásomban (bocs! az egyetlen lakásomban) gyakran főzök szardíniás spagettit. Olaj, szardínia, apróra vágott sült fokhagyma, tejföl, bors, só, és Pannónia sajt. Nekem az dukál hozzá. Édes íze ragyogón passzol a halas kulimászhoz. A halat egyébként levesnek (naná! Baján végeztem), pörköltként, sütve vagy rántva; sokféleképpen megeszem (annyira, hogy most meg ruszli van a hűtőben). A hal sok mindenhez jó, paradicsomos-bazsalikomos salátába kiváló.

A saláták könnyen elkészíthető, könnyű és egészséges étkek. Nem mindig van nevük. A legutóbbi élményem a következőkből és a következőképpen állt (össze): majonéz, mustár, pici cukor, só, bors, reszelt sárgarépa, tépkedett fejes saláta, paradicsom, lilahagyma, kukorica. És kis időre be a hűtőbe. Rántott csirkemell hozzá. Halleluja!

És ha már rántott hús: újabban az a szokásom, hogy a panírozott szeletekhez mustárt öntök és úgy sütöm ki. Készítésekor védőruha ajánlott, mert a mustárban sok a víz. Ehhez köretként hagymás-vajas tört krumplit szolgálnék fel (ha hagynék belőle másnak).

Tejszínes petrezselymes gombalevesem volt, hogy dicsérték. Akkor éreztem, hogy elértem valamit. Amitől jó lesz: hogy mindent apróra kell vágni. Gombát, karottát, zöldséget, mindent.

Milánói szeletet még nem csináltam, de van egy hely, ahol, ha tehetem, akkor azt kérek. Kettő az egyben. Rántott borda alatt gombás spagetti. Fantastico. Csakúgy, mint (ugyanitt) a mátrai borzaska (panírozott szelet, fokhagymás tejföllel és sajttal). De akár a chilis babot is mondhatnám (Amihez nem kell kommentár, csak chili meg bab).

Megemlíteném még a tejfölös bablevest (ami csipetkével és karikára vágott sárgarépával az igazi), a zöldbablevest (mely tárkonyos vagy tejfölös), a húslevest (Latinovits-Szindbád, keresd meg a youtube-on és kedvet kapsz hozzá... vagy nem), valamint a sütőtök krémlevest (napraforgómaggal), vagy a spenótos kukoricalevest (ez a név is magáért beszél). Másokat is említhetnék még, de valahogy mégis abba kell hagynom, már rég elharangozták a delet.

Te jó isten, és akkor még a süteményekről nem is szóltam…


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás