Jézus Krisztus él!

2016.04.04 15:07    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

Gyermekorom legnagyobb élményei közé tartozott, amikor húsvétnapján elindultunk édesapámmal a lányokat meglocsolni, amihez elengedhetetlen volt egy-egy locsolóvers. Eleinte csak csokoládét, hímes tojást, később kisebb-nagyobb összegeket is kaptam a lovagiasságom honoráriumaként.

Meggyőződéssel hittem, hogy a húsvét a locsolás, a nyuszi és a csokitojás ünnepe. Halottam ugyan, hogy a Jézuska, aki karácsonykor ajándékot hozza, meghalt, és némelyek szerint húsvétkor feltámadott. De ahogy az életkorban előrehaladva rájöttem, hogy nem a Mikulás és nem Jézuska hozza a fenyő alá a csomagot, úgy gondoltam, hogy a Jézuskával kapcsolatos többi sztori is csak a mesevilág szüleménye. De életemben eljött egy pont, amikor megértettem és átéltem, hogy nagypéntek és a húsvét üzenete nem emberi koholmány. Nem is a külsőségekről szól, hanem arról, hogy a Föld felszínén járó Jézus észrevette és ma is észreveszi a bűnöst, aki a kárhozat útján haladva, sokszor nem is sejti, hogy hová tart. Jézus Krisztus nem locsolkodni és csokitojást osztogatni jött, hanem azért, hogy életét adja váltságul sokakért, mindenkiért. De vajon mit kap tőlünk és a többi embertől lovagias, hősies tettéért, önfeláldozásáért a Megváltó? Megpróbálkozhatunk a hímes tojással, még akár kisebb-nagyobb honoráriummal is. Ő azonban beéri a legértéktelenebbel: a bűntől meggyötört, vétkekkel bemocskolt, tisztátalan életünkkel. Erről szól a nagyhét, a nagypéntek, hogy Jézus vállalta minden bűnös helyett a halált. A húsvét pedig arról, hogy nem maradt a halálban, hanem feltámadott! Húsvét a keresztény gyülekezeteknek hosszú időn át egyetlen, minden napját betöltő örömünnep volt. Az első keresztények egész életét ez a boldog bizonyosság töltötte be:
„Valóban feltámadott az Úr!” (Lukács 24,34) Jézus első tanítványainak és az apostoloknak az igehirdetése ez volt pünkösd után: Jézus a megígért Messiás, azaz a Szabadító (görögül, Krisz-tosz), aki meghalt és feltámadott. Ezt kellene hirdetnie Jézus Egyházának ma is! Krisztus feltámadása teljesen elkülöníti a kereszténységet minden más vallástól. Egyetlen más vallás sem mondhatja, hogy alapítójának sírja üres. Mi, keresztények nem zarándokolunk el olyan helyre, ahol Urunk földi maradványai fekszenek, mivel Ő nem maradt a sírban. Magasztaljuk Őt, mint feltámadott, élő Megmentőt! Ő legyőzte a halált! Ha Jézus nem támadt fel, akkor nincs bűnbocsánat, nincs síron túli élet, és így a hit csupán meddő vallásos-kodás. De Jézus feltámadt, ezáltal megnyílt a lehetőség minden ember számára a bűnbocsánat és az örök élet.

Jó volna ezen a húsvéton – a katonákkal együtt – nekünk is megrettenni az üres sír mellett. Jó lenne megtanulni a főpapokkal ellentétben, hogy az igazsággal szemben nem lehetünk cinikusak, és nem lehetünk a feltámadás tényét lekezelők sem! Nem elég tudni, hogy Jézus minden szava igazság, de az igazságot elfogadni és követni is kell, életünket hozzá kell igazítani! Az első húsvét nem hasonlítható a miénkhez. Messze állt tőle a mai ember eszem-iszom hangulata, a tojás és a nyuszi…, és az időnkénti borgőzös magasnyomású állapota. Az első húsvét a kijózanodás és a megrendülés alkalma volt, és egybe az örömé is, mert Jézus Krisztus él és örökké fog élni. Jézus Krisztus meghalt bűneinkért és feltámadott, hogy ne ellenségei, hanem megváltottai és gyermekei legyünk a mennyei Atyának.

Érdemes megfigyelni, hogy János apostol hogyan fogalmazza meg az előbbieket egyetlen igeversben: „Aki hisz a Fiúban (Jézus Krisztusban), örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (János 3,36)

Isten áldásában gazdag és örömteli húsvéti ünnepet kívánok, minden Olvasónak!


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás